Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében
A „PECCATUM” ÉS A „VITIUM” ELTÉRŐ MEGÍTÉLÉSE. 69 get tenni (azaz nincs lehetősége a gyónásra). Azonban ez utóbbi esetben is köteles felindítani a tökéletes bánatot. Az említett kánonok nem érintik a bocsánatos bűnök (peccata venialia) és a vitium-ok kérdését (beleértve a peccata capitula-t, ill. helyesebben vitia capitalia-t), ellenben a szentség vételéhez szükséges „kellőképpen felkészült” állapot általános alapelve90 - különösen a fenti korábbi forrásokra tekintettel - minden bizonnyal kiterjed az ezek fölött érzett bánat kifejezésére is. A „dispositio animae” kifejezést ebben az értelemben magyarázza Arthur VERMEERSCH és Joseph CREUSEN.91 Ugyanez érvényes a bérmálkozók esetében a CIC 889. kán. 2. § alapján. A hatályos Egyházi Törvénykönyv a gyónással összefüggésben is használja a lelkileg „kellőképpen felkészült” kitételt, mint a bűnbocsánat szentsége felvételének feltételét92, egyúttal egyéni és teljes bünmegvallásról beszél.93 Kötelező anyagként továbbra is a súlyos bűnök (peccata mortalia) kerülnek említésre (CIC 988. kán. 1. §), míg a bocsánatos bűnök (peccata venialia) a gyónás ajánlott anyagát képezik (materia libera; vö. CIC 988. kán. 2. §).94 A vitium-ok kérdésköre nem kerül kifejezett formában történő kifejtésre a bünbocsánat szentsége kapcsán. A betegek kenetének felvételére vonatkozóan, mindössze a nyilvánvaló súlyos bűnben makacsul kitartó hívek esetében fennálló tilalom kerül rögzítésre (vö. CIC 1007. kán.). A házasságkötésre történő közvetlen előkészületről szólva a Kódex hangsúlyosan ajánlja a bünbocsánat szentségének felvételét (CIC 1065. kán. 2. §). Ennek azonban az indoka, annak elérése, hogy a krisztushívők a kegyelem állapotában szolgáltassák ki a szentséget. Itt azonban - utalva a Trienit Zsinat korábban idézett állásfoglalására - meg kell jegyeznünk, hogy a venialia-k nem szakítják el az embert az isteni kegyelemtől, így ez az ajánlás egyértelműen a súlyos bűnök (peccata mortalia) meggyónásának kötelezettségéről szól. Áttérve a büntetőjog területére, le kell szögeznünk, hogy ugyan a peccatum és a delictum elhatárolása, a kettő között fennálló szoros kapcsolat miatt, nem mindig lehetséges, ezzel szemben a vitium és a delictum világosan elkülöníthető egymástól. Mint említettük, a büntetendő cselekmény mindig a büntető törvény vagy parancs (vagy isteni, ill. természettörvény) külső megsértésével valósul meg, amelyhez további feltételek is társulnak (vö. erkölcsi és jogi súlyos beszá- míthatóság).95 Az egyes cselekmények büntetőjogi megítélését részletesen árnyalják azok a körülmények, amelyek mentesitik, enyhítik, súlyosbítják az elkövető tettét, vagy akár teljesen képtelenné teszik rá.96 Mindez azonban egyértelműen aláhúzza, hogy a vitium-ok, beleértve a vitium capitalium-ok kategóriáját, 90 Vö. CIC Cann. 913-914. 91 VERMEERSCH, A. - CREUSEN, J., Epitome iuris canonici, II. 39-40. 92 CIC Can. 987. 93 Vö. ERDŐ P., Egyházjog, 476. 94 PONCE, M., Penitencia [Sacramento de la], in OTADUY, J. — VlANA, A. — SEDANO, J. (dir.), Diccionario General de Derecho Canónico, VI. Pamplona 2012. 93-100, különösen 99. 95 CIC Can. 1321 §§ 1-2; vö. CIC (1917) Can. 2195 § 1. CIC Cann. 1322-1326. 96
