Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében
68 SzuROMi Szabolcs Anzelm ét, de az elkövetett bocsánatos bűnök (peccata venialia) végiggondolását is, amelyek ugyan nem szakítják el az embert az isteni kegyelemtől, azonban gyakoriságuk és a lélekre kifejtett káros hatásuk miatt ajánlatos a gyónásban történő felsorolásuk. A két kategória közül a zsinat a halálos bűnt nevezi meg a gyónás lényegi tartalmának, melyek esetében a körülmények elmondása is jelentős, mivel ezek a cselekmény súlyosságának a megítéléséhez elengedhetetlenek.83 Ez az a pont, ahol a halálos bűnben megnyilvánuló főbűnök kifejtése is megjelenhet a gyónás lényegi tartalmában. XIV. Benedek pápa (1740-1758) 1749. június 26-i Apostolica Constitutio kezdetű enciklikája véglegesen összegezte az Egyház bűnbocsánat szentségével kapcsolatos álláspontjának teológiai és kánonjogi vonatkozásait.84 A 16. pontban, BORROMEO-ISZT. KÁROLYRA (f 1584) hivatkozva, a Decretum Gratiani kánonjai kapcsán említett error kifejezést használja a gyónás tartalmának kifejtésekor (vö. „omnes errores”), amivel a.peccatum-ok és a vitium-ok megváltásának lehető legteljesebb formájára hívja fel a figyelmet.85 Ezek együttesen képesek az embereket további rossz cselekmények (malus) megtételére vezetni.86 XIV. Benedek levele kiemelkedő befolyást gyakorolt a CIC (1917) bűnbocsánat szentségével kapcsolatos kánonjaira.87 II. A Katolikus Egyház hatályos joga és a hét főbűn A Codex iuris canonici (1917) és az új Egyházi Törvénykönyv (1983), amint arra a bevezetőben utaltunk, témánk szempontjából, kifejezett formában, csakis a bűnnel (peccatum) és a bűncselekménnyel (delictum) foglalkozik. Az egyes szentségek tárgyalásánál fontos szerepet kap a szentségek megengedett felvételéhez elengedhetetlen feltételek felsorolása. A szentáldozást tiltó fegyelmi előírások között szerepel a nyilvánvaló, súlyos bűnben makacsul kitartó életállapot (CIC 915. kán.).88 Általánosságban is igaz, hogy az a krisztushivő, aki tudatában van súlyos bűnének, csakis annak meggyónása után járulhat az oltáriszentség vételéhez (CIC 916. kán.)89, kivéve azt a súlyos okot, amikor ennek nem tud ele83 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XIV (25 nov. 1551), Doctrina de sanctissimis poenitentiae et extremae unctionis sacramentis, Cap. V: (...) Colligatur praeterea, etiam eas circumstantias in confessione explicandas esse, quae speciem peccati mutant, quod sine illis peccata ipsa nec a poenitentibus integre exponantur, nec iudicibus innotescant, et fieri nequeat, ut de gravitate criminum recte censere possint, et poenam, quam oportet, pro illis poenitentibus imponere (...). COD 704-705. 84 Benedictus XIV, Enc. Apostolica Constitutio (26 iun. 1749): GASPARRI, P. - SERÉDI, J. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, II. Romae 1924. 240-252. 85 GASPARRI, P. - SERÉDI, J. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, II. 244. 86 GASPARRI, P. - SERÉDI, J. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, II. 245. 87 VERMEERSCH, A. — CREUSEN, J., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, II. Brugis-Bruxelles 1925.2 107-108. 88 Ld. CIC (1917) Can. 855; vő. VERMEERSCH, A. — CREUSEN, J., Epitome iuris canonici, II. 66-67. 89 Ld. CIC (1917) Cann. 807, 856; vö. VERMEERSCH, A. — CREUSEN, J., Epitome iuris canonici, II. 39-41, 69-70.
