Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A "peccatum" és a "vitium" eltérő megítélése a kánonjogi források tükrében
A „PECCATUM” ÉS A „VITIUM” ELTÉRŐ MEGÍTÉLÉSE. 67 A Trienti Zsinat (1545-1563) több szesszión foglalkozott a bűnök és a bűnbánat kérdésével, melyekről kifejezett formában a VL, VII., és a XIV. szesszión tárgyalt. A megigazulás területén elterjedt tévedésekkel kapcsolatosan az egyetemes zsinat kifejti, hogy mit jelent Ádám bűne óta az áteredő bűn, és miként vált a „harag gyermekévé” az emberi természet, illetve miként változtatott a bűn rabszolgaságán Jézus Krisztus eljövetele. A VI. szesszió első két fejezete így a bűn és a bűnből való szabadulás általános doktrinális és diszciplináris hátterét írja le.76 Ugyanez a szesszió nemcsak az áteredő bűntől való megszabadulásról beszél, hanem a személyes bűnöknek a bűnbocsánat szentsége által történő feloldozásáról és az Istennel történő kiengesztelődésről. Ez utóbbi kapcsán - a korábbi forrásokhoz hasonlóan - rögzíti, hogy a gyónás szentsége minden olyan bűnnek a megbocsátását jelenti, amit a hívő keresztsége után követett el.77 A szöveg felsorolja azokat a különböző gyakorlatokat, amelyek kifejezik a bűnös által érzett bűnbánatot (böjt, alamizsna, imádság és más lelki cselekmények. Érdemes megjegyezni, hogy külön kerül említésre az általános bűnös állapot (habitus) miatti és a halálos bűnök tételes bánata. Ismert, hogy a VII. szesszió 1547. március 3-án pontosan meghatározta a Krisztus által alapított, az Egyházra bízott és az üdvösséget szolgáló hét szentséget.78 A XIV. szesszió pontos leírást ad a bűnbocsánat szentségének formájáról és hatásáról.79 Ez utóbbi az elkövetett bűnök alól, a feloldozás útján történő teljes megszabadulást, így az Istennel való kiengesztelődést jelenti. Hangsúlyoznunk kell az „összes” és „teljes” kifejezést {ad plenamque et perfectam), ami egyértelművé teszi a megvallott és a fel nem sorolt (a szándékosan elhallgatott bűnök esetét kivéve) bűnök megbocsátását, a gyóntató felhatalmazásának keretei között.80 Mindehhez szükséges a rejtett - azaz a lelkiismeretvizsgálat eredményeként felszínre nem került - bűnök alóli megszabadulás szándéka (vö. „Ab occultis meis munda me, Domine!”).81 Ezt tovább részletezi a zsinat szövege, amikor „minden” {omnes) keresztség után elkövetett és még meg nem gyónt bűn megval- lásáról beszél, amelyre a gyónó az isteni jog által kötelezett.82 A megfelelő előkészület ezért magában kell, hogy foglalja halálos bűnök körültekintő számbavétel76 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio VI (13 ián. 1547), Decretum de iustificatione, Capp. I-II: COD 671. 77 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio VI (13 ián. 1547), Decretum de iustificatione, Capp. XIV: COD 676-677. 78 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio VII (3 mart. 1547), canones de sacramentis in genere, Cann. 1: COD 684. 79 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XIV (25 nov. 1551), Doctrina de sanctissimis poenitentiae et extremae unctionis sacramentis, Cap. Ill: COD 704-705. Vö. AMATO, A., 1 pronunciamenti tridentini sulla nécessita della confessione sacramentale nei canoni 6-9 della ses. XIV (25 novembre 1551), Roma 1974. 80 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XIV (25 nov. 1551), Doctrina de sanctissimis poenitentiae et extremae unctionis sacramentis, Cap. Ill: (...) Qui quatenus in poenitentiae ad integritatem sacramenti, ad plenamque et perfectam peccatorum remissionem ex Dei institutione requiruntur, hac ratione poenitentiae partes dicuntur (...). COD 704. 81 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XIV (25 nov. 1551), Doctrina de sanctissimis poenitentiae et extremae unctionis sacramentis, Cap. V: COD 705. 82 Conc. Tridentinum (1545-1563), Sessio XIV (25 nov. 1551), Doctrina de sanctissimis poenitentiae et extremae unctionis sacramentis, Cap. V: COD 705.
