Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
46 KuMiNETZ Géza alapuló modellek közül szintén nem kívánatos a) sem az egyház feletti gyámkodás, sem b) a vallásellenes okból történő szétválasztás modellje. Ennek oka pedig az, hogy az előbbi megsérti a vallásszabadságjogát gyámkodásával, míg az utóbbi ezzel az elválasztó lépéssel egyrészt teljesen a magánszférába kényszeríti a vallási életet. Ezzel a lépéssel pedig megtagadja egy alapvető jognak a közéletben, a közjóban való megjelenését, indokolatlanul megnehezíti a vallás méltó gyakorlását, másrészt azt üzeni a társadalomnak, hogy a vallásra nincs szüksége a köznek, sőt, ellenségesen kell hozzá viszonyulni, ami tág teret ad a tényleges hátrányos megkülönböztetésnek. A katolikus egyház által kívánatosnak tartott kapcsolat egyértelműen a koordinációs modell (sana cooperatio), mely egyenrangú felek felelős együttműködésén, vagyis egymás jogainak és kötelességeinek kölcsönös tiszteletben tartásán alapul. Az egymás kötelességei és jogai tekintetében ma is kiváló felsorolást ad Rézbányay József, ami jól mutatja az anyagi források szükségét is.12 Ez a modell biztosítja a lehető legteljesebben és a lehető legmegfelelőbb módon a vallásszabadság jogának érvényesítését úgy az egyén, mint pedig a vallási közösségek (egyházak) vonatkozásában. Mivel olyan területei is vannak ma a Földnek, ahova nem jutott el Krisztus üzenete, vagy ahol jelenleg nem hallgatnak szavára, ezért az államnak ilyen esetben a vallás védelmével kapcsolatban annyi kötelessége van csak, hogy engedje be Krisztus küldöttjeit, illetve, ha polgárai közül már vannak, akik felvették a katolikus hitet, szabadon élhessenek hitük szerint.13 Az ember tehát csakis lelkiismereti okokból vehet fel, vagy hagyhat el egy vallást, s ezt a személyes döntést mind a 12 Rézbányay József nyomán az alábbi kölcsönösen tiszteltben tartandó jogok és kötelességek léteznek állam és egyház között: A) Az egyház jogai az állammal szemben: 1. az egyház igényt tarthat az állam pártfogására (jus advocationem postulandi), ami annyit jelent, hogy az egyház jogtalan támadása esetén az állam kellő védelmet nyújt (ne felejtsük el, az egyháznak nincs és nem is lehet karhatalmi ereje). 2. Amennyiben a világi hatalom az egyház törvényeivel ellenkező törvényt alkot, úgy az egyházi hatóságnak joga van ez ellen tiltakozni, felszólítva a világi hatóságot, hogy az ilyen gyakorlattal hagyjon fel (az egyház ilyen esetben katolikus polgári elöljárókat legfeljebb egyházi fenyíték alá vetheti), a tiltakozáson kívül más eszköze nincs és nem is lehet az egyháznak. B) Az egyház kötelessége az állam iránt: 1. Az egyházi hatalom képviselői kötelesek az egyházi törvények hozásában és végrehajtásában az állam jogos igényeire figyelni. Amennyiben a világi hatóságok panaszt emelnek egyházi személy vagy vallási program ellen, azt az illetékes egyházi hatóság köteles figyelmesen meghallgatni és részrehajlás nélkül kivizsgálni; rendkívüli szükség esetén az egyház köteles az egyházi javakat az állam rendelkezésére bocsátani. Mindazon világi törvényt betartatni, ami az egyház életét érinti; a polgárokat az állami törvények lelki- ismeretes betartására buzdítani, az egyház a világi vezetők és a haza javáért köteles imádkozni, illetve az állammal való jó viszonyt ápolni. C) Az állam jogai az egyházzal szemben: 1. Szükség esetén kifogást emelni valamely személy püspöki kinevezése ellen. 2. Az államnak jogában áll a vallásokat támogatni. 3. Az egyházi személyek visszaélései esetén az egyházi hatóságnál tiltakozni. 4. Szükség esetén az egyházi javakat adóztatni, felügyelni, illetve (az egyház beleegyezésével) kisajátítani. D) Az állam kötelessége az egyház iránt: 1. Az állam köteles az egyházat minden jogsértés és bántalmazás ellen megvédeni (egyházi szimbólumok kigúnyolását, a hívő ember önérzetét sértő beszédet, tetteket büntetni!), 2. Az egyházi célokat állami eszközökkel segíteni. 3. Az államnak joga és kötelessége arról rendelkezni, hogy területén milyen vallást és milyen feltételek mellett enged működni; az egyházzal a jó viszonyt szintén köteles ápolni. Vö. RÉZBÁNYAY, J., Az Egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban, in Hittudományi Folyóirat 3 (1892) 44-57. 13 Vö. FRANCISCY, L., A liberalizmus szabadságainak viszonya a természeti joghoz, 383.
