Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus egyház és az állam kapcsolata, különös tekintettel az egyházfinanszírozás elveire
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KAPCSOLATA... 47 családnak, mind a társadalomnak, mind pedig a korábbi vallási közösségnek tudomásul kell vennie, s emiatt a vallást váltó személyt nem szabad hátrányosan megkülönböztetnie,14 nem szabad a régi vallási közösségébe visszakényszerítenie. II. Megjegyzések az egyházi vagyon fö forrásainak történetéről Maga az Úr Jézus elfogadta jó szándékú és tehetős emberek anyagi segítségét, s főleg ebből az anyagi forrásból biztosította nyilvános működésének költségeit. Ez a tény jelzi, hogy a hívek önkéntes adományai jelentik a legfontosabb bevételi forrást. Az önkéntesség és a velejáró szabadság az, amire alapította az Úr Jézus egyházának anyagi biztonságát; ám nem tiltotta meg más tisztességes forrás igénybevételét. Ez az önkéntesség még olyan szorongató helyzetben is érvényesíthető, amikor a katolikus egyházat valamely országban üldözik, vagy megtűrt magántársaságként tartják számon. Az ilyen destruktív állami hozzáállás sem tudja azonban az egyház alapstruktúráját megreformálni, vagyis megváltoztatni.15 Az Úr Jézus földi javakhoz való viszonya minden nemzet és minden nemzedék számára örök eszmény.16 Az önkéntesség alapállása természetesen nem zárja ki a kért támogatásokat, illetve azt sem, hogy maga az állam, vagy világi uralkodó támogassa Krisztus egyházát.17 A kereszténység terjedésével és az államban való jogi elismerésével, valamint az állami támogatásoknak köszönhetően az egyházi vagyon forrásrendszere új arculatot öltött. A hívek önkéntes adományai és kért támogatásai mellett kialakult a javadalmi rendszer, valamint a tized,18 majd később az állami vallásalap intézménye. Az egyházi vagyon története többféle modellt kínál nekünk. Mindegyik modell a maga korában működőképes volt. Vagyis nem szabad eleve rossznak gondolnunk sem a javadalmi rendszert, sem a tized intézményét, sem pedig az állami támogatásokat. Egy olyan társadalomban, melyet áthat a vallási tudat, természetes, hogy a polgárok adó formájában is támogatják akár a vallási szervezetüket is. Egy olyan társadalmi közegben, ahol nincs ilyen köztudat, káros lehet az egyház támo14 Megjegyezzük, hogy ha valakinek egyházi hivatala van, s elhagyja a katolikus egyházat, a dolog természeténél fogva mentik fel ilyen hivatalából, tehát egy ilyen intézkedés, vagy az elmozdítás deklarálása nem minősíthető diszkriminatív cselekménynek. 15 Vő. ERDŐ P., A szuverenitás és az Egyház, 10. 16 Vö. TÓTH J., A vagyon kérdése az Újszövetségben, Budapest 1939. 5-25. 17 Megjegyezzük, hogy a magyar egyházi vagyon alapvetően nem állami vagyonból keletkezett, mivel Tóth Tihamér szerint a) akkoriban még csak beszélni sem lehetett állami vagyonról, b) alapító királyaink vagy saját családi birtokukból, illetve olyan nemesi birtokból adtak az egyháznak, mely felett korlátlan rendelkezési joguk volt és végül c) az egyházi birtok nagy részét nem a királyok, hanem nemesek adták. Vö. TÓTH, T., A szekularizáció. Katolikus erkölcstan és gazdasági haladás, in Tóth Tihamér összegyűjtött munkái, IX. Budapest 1935. 75. 18 A tizedről bővebben lásd: SZUROMI Sz.A., Szempontok az egyházi tized rendszerének forrásaihoz és kánonjogtörténeti sajátosságaihoz, in Magyar Sión Új Folyam VII (2013/1) 33-48.
