Kánonjog 17. (2015)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: A hitoktatás helye és szerepe a plébánián, különös tekintettel az egyházi iskolákkal való kapcsolatára

A HITOKTATÁS HELYE ÉS SZEREPE A PLÉBÁNIÁN

25

Az 515. kánon megfogalmazása szerint a plébánia (paroecia) a krisztushívőknek a részegyházon belül tartós jelleggel alapított közössége, melynek lelkipásztori gondozását a megyéspüspök felügyelete alatt plébánosra bízták, aki annak saját pásztora. A CCEO 279. kánonja is úgy hivatkozik a plébániára (parókiára), mint a krisztushívők meghatározott közösségére.

Az CIC (1917) 216. kánonjától különböző módon a mostani megfogalmazásban a plébánia közösség-jellege még erősebb hangsúlyt kapott, hiszen ott csupán arról volt szó, hogy az egyházmegye területét további, kisebb területi egységekre kell osztani, amely kijelölt templommal, meghatározott lakossággal és saját plébánossal rendelkezik. A plébánia közösségi jellege, vagyis az, hogy a parochia jelentheti a hívek csoportját (coetus fidelium), már a CIC (1917) kiadása előtt is megfogalmazódott.6 7 Bár a hatályos Codex szerkesztése során tudatosan kihagyták azt a gondolatot, mely szerint a plébánia „Isten népének része - populo Dei portio1”, ezt a kifejezést csak az egyházmegyékről hozza a jog (c. 369)8 9, hiszen a plébánia nem foglalja magába azt, ami a részegyházak ekkleziológiai teljességét adja (püspök által való vezetés, papság és a hívek közösségének együttese), a plébánia mégis, mint olyan egység jelenik meg, ahol az egyház közösségi jellege már látható formában érzékelhető, azaz a krisztushívők közössége, egység személyes, lényegi és alapvető eleme a plébániának. Ez a gondolat először az 1980-as Schema9 454. kánonjában jelent meg a mostani formában.

A plébániának közösségi mivoltára a plébániára vonatkozó 515-516, 518 és 529-es kánonok összesen hét alkalommal utalnak10, melyek mind visszavezethetők a II. Vatikáni Zsinat egyházfelfogására:

A plébániai közösségekről, mint az egyetemes egyház megjelenítéséről a Lumen Gentium (26) dogmatikai konstitúció így ír: „E közösségekben - jóllehet gyakran kicsinyek, szegények vagy szétszórtságban élnek - jelen van Krisztus, akinek ereje összefogja az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat.” Illetve:

6 WERNZ, F. X., Ius decretalium, II/2. Romae 1906.2 667.

7 Pontificia Commissio Codicis iuris Canonici Recognoscendo, Schema Canonum Libri II. De Populo Dei, Typis Polyglottis Vaticanis 1977: Can. 349.

8 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RODRIGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, Montreal - Chicago IL 2004. II/2. 1255 (SÁNCHES-GlL, A. S.).

9 Pontificia Commissio Codicis iuris Canonici recognoscendo, Schema Codicis luris Canonicii, Città del Vaticano 1980. Vö. Communicationes 13 (1981) 148.

10 CIC 515. kán. - 1. § A plébánia a krisztushívőknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége (...).

516. kán. - 1. §. a kváziplébániák a krisztushívők olyan közössége, ami sajátos körülmények miatt még nem vált plébániává.

2. §. Ahol egyes közösségeket nem lehet plébániává vagy kváziplébániává tenni, a megyéspüspöknek más módon kell gondoskodnia lelkipásztori ellátásukról.

519. kán. - A plébános a rábízott (...) közösség lelkipásztori gondozását látja el (...) a megyéspüspök felügyelete alatt (...), hogy a rábízott közösség javára teljesítse a tanítói, megszentelői és kormányzói feladatot.

529. kán. - 2. §. A plébános (...) fáradozzék azon, hogy a hívőknek gondja legyen a plébániai közösségre, és mind az egyházmegye, mind az egyetemes egyház tagjának érezzék magukat, s részvételükkel vagy támogatásukkal segítsék azokat a tevékenységeket, melyek ennek a közösségnek az előmozdítását szolgálják.