Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A hitoktatás helye és szerepe a plébánián, különös tekintettel az egyházi iskolákkal való kapcsolatára
26 Artner Péter „Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen van a hívek minden törvényes, pásztorához ragaszkodó helyi közösségében, s az újszövetségi Szentírás őket is Egyházaknak nevezi.11” Ez a megállapítás nem tesz éles különbséget a plébániai közösség és az abban megjelenő eucharisztikus közösség között, noha a kettő közötti lényegi különbség a Zsinat tanításában is nyilvánvaló, de az is igaz, hogy ideális esetben a plébániai közösség egyben eucharisztikus közösség is.12 A Sacrosanctum Concilium 42. pontja a püspök által vezetett eucharisztikus közsségről így ír: „Mivel a püspök egyházmegyéjében nem tud mindig és mindenütt személyesen a nyáj élén állni, hívő közösségeket kell létesítenie. Közülük a legfontosabbak a plébániák, melyek a püspököt képviselő helyi lelkipásztor vezetése alatt állnak..E gondolatban az eucharisztikus egységet tekinti a Zsinat a plébániai közösség alapjának, mint ahogy az egész egyház életének is az eucharisztia a forrása és csúcspontja (.Eucharistia est fons et culmen vitee et missionis Ecclesiæ). Az Apostolicam Auctositatem (10), mely a világi krisztushívők apostolkodásáról szól a következőképpen említi a plébániai közösséget: „ A közösségi apostolkodás jól látható példája a plébánia, mely a különböző embereket összefogja és bekapcsolja az Egyház egészébe. ”13 A plébániai életen keresztül történő, az egyház egészébe való bekapcsolódás gondolata Szent X. Piusz pápától származik. A Christus Dominus 30. pontja kifejezetten mondja, hogy a plébánosok lelkipásztori szolgálata olyan kell, hogy legyen, hogy tanító, megszentelő és kormányzó feladatuk által a hívők és a plébániai közösségek mind az egyházmegye, mind az egyetemes Egyház tagjainak érezzék magukat. Az Ad Gentes 37 pontja Isten népe közösségének láthatóvá válásaként tekinti a plébániákat: „Mivel Isten népe közösségekben, főként plébániai és egyházmegyei közösségekben él s ezekben válik láthatóvá, ezeknek is feladata a tanúskodás Krisztusról a nemzetek előtt.” A Presbyterorum Ordinis 6 pontja a papi szolgálatot (esetünkben a plébánosi szolgálatot) a közösség javára rendeli végezni: „A papok Krisztusnak, a főnek és pásztornak hivatalát tekintélyében való részesedésük mértéke szerint gyakorolva, a püspök nevében összegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget, melyet egy lélek éltet, és Krisztus által a Szentiélekben odavezetik az Atyaistenhez.14 Egyetlen keresztény közösség sem épül föl, ha alapja és szegletköve nem a szent Eucharisztia ünneplése, melyből a közösségi szellemre irányuló egész nevelésnek ki kell indulnia.15 A lelkipásztori tevékenység azonban nem szorítkozhat arra, hogy a hívekkel csak egyenként törődjék, hanem ki kell terjednie arra is, hogy valódi keresztény közösséget alakítson ki. A közösségi szellem azonban csak akkor bontakozhat ki egészségesen, ha a helyi egyházon túl a maga közösségének érzi az egyetemes Egyházat is.” 11 Vö. ApCsel 8,1; 14,22—23; 20,17. 12 ERDŐ P., Plébánia, egyházközség, közösség, 16. 13 Vö. AAS 38 (1946) 65. (Szt X. Pius apostoli levele két új plébánia alapításakor, 1905. június 1). 14 Vö. LG 28. 15 Vö. Didascalia, 1,3.
