Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság
AZ IGAZSÁGTALAN TÖRVÉNYEK ÉS A VALLÁSSZABADSÁG 21 egymagában vagy közösségben lelkiismerete szerint cselekedjék. Kijelenti továbbá, hogy a vallásszabadság valójában az emberi személy méltóságán alapszik, amint ez a méltóság mind az Isten kinyilatkoztatott szavából, mind magából az emberi értelemből megismerhető.” Napjainkban már a vallásszabadság tárgyának meghatározása is jelentős nehézségbe ütközik. Mit jelent az, hogy „vallás tekintetében”? Különböző poszt- kommunista országokban előfordult, hogy a törvényhozó, bár szavatolni akarta a vallásszabadságot, elutasitotta, hogy meghatározza, mit jelent a vallás, ezzel pedig teret nyitott annak, hogy visszaéljenek ezzel a szabadsággal például nyerészkedés céljából. Hogyan lehet jogilag garantálni valaminek a szabadságát, ha elutasítjuk, hogy meghatározzuk ennek a szabadságnak a tárgyát? Ha már a vallás fogalma is szubjektív hiedelmek és vélemények kérdése, felmerül annak kockázata, hogy a jogi garancia értékét veszíti. A Zsinat azt is kijelenti, hogy az emberi személynek szabadnak kell lennie arra, hogy, jogos határok között” lelkiismerete szerint cselekedjék. - De mik ezek a határok, ki szabja meg őket? Milyen világnézet alapján? Ha nincs felismerhető objektív igazság és nincsenek objektív javak, akkor az állami funkcionáriusok világnézete lesz minden szabadság mértéke. A vallásszabadság alapja a Zsinat szerint az emberi személy méltósága, mely értelmünkkel is felismerhető. Újabban azonban úgy tűnik, hogy a nyugati politikai gondolkodásban nincs egyetértés még az emberi méltóság fogalma tekintetében sem. Nem kevesek szerint ez főként vagy akár kizárólag a fizikai fájdalomtól való mentességet jelenti. Ebben az értelemben beszélnek például emberhez méltó halálról. Visszatértünk tehát az antropológiai problémához. Mikor a Dignitatis humanae arról szól, hogy senkit sem szabad kényszeríteni vallás dolgában arra, hogy lelkiismerete ellen cselekedjék, feltételezi hogy ez a lelkiismeret helyes29. A határok, amelyek között kinek-kinek joga van arra, hogy ne akadályozzák meg a lelkiismerete szerinti cselekvésben, a közrend fogalmában foglalhatók össze, mely „a közjó alapvető része”. Három fő eleme van: „mindenki alapvető jogainak védelme”, a „tisztességes közbéke védelme” és a „közerkölcs fenntartása”30. Nyilvánvalónak látszik, hogy mindezeknek az elemeknek az azonosítása a világnézet egyes fontos vonatkozásaiban legalább egy minimális általános egyetértést tesz szükségessé. Ha az objektív valóságon alapuló ilyen egyetértés lehetőségét kizárjuk, ez egyik forrása lehet annak a módfelett nagy aggodalomnak, amellyel a nyugati világ az erős identitással rendelkező bevándorlók csoportjainak érkezését szemléli. A vallásszabadság mindezek fényében központi érték, mert - mint Szent II. János Pál pápa mondja - „ez alapozza meg az összes többi szabadság célját és értelmét, mely minden ember legbensejében gyökerezik”31. A vallásszabadság nem csupán a hit egyéni vonatkozására szorítkozik, hanem kiteljed a hit kinyilvánításának, átadásának és gyakorlásának minden közösségi formájára is. Az utóbbi évtizedek pápáinak tanításából világosan kirajzolódik, „mely területeken milyen az a mozgástér, amely ahhoz szükséges, hogy az Egyház szabadon kifejthesse evangelizációs 29 Vö. MISTÔ, L., Liberta religiosa, 416. 30 Uo.; vö. CONCILIUM Vaticanum II, Deci. Dignitatis humanae 7. 31 IOANNES PAULUS II, Messaggio ai capi di Stato firmatari dell’atto di Helsinki (1 sep. 19S0) 5. pont.
