Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság
22 Erdő péter és az emberek javát szolgáló küldetését. Ilyen területek a család, az iskola, a betegápolás, a szociális és karitatív munka, az istentiszteleti helyek, a tömegtájékoztatási eszközök, a nevelési, képzési és a szabadidő értékes eltöltésére irányuló tevékenységek stb.”32 Újabban azonban fokozódó támadások figyelhetők meg ez ellen a szabadság ellen - ahogyan többek között a keresztények ellen Európában megnyilvánuló diszkrimináció és türelmetlenség jelenségeit megfigyelő Obszervatórium éves jelentéseiből33 is látható - intoleráns csoportok vagy olyanok részéről, akik „magukat a törvényeket használják fel eszközként, hogy szűkítsék a jogos szabadság területét nem csupán a hívők számára, hanem minden más ember számára is”34. Következtetések Rövid eszmetörténeti áttekintésünk lezárásaként összefoglalás jelleggel az alábbi következtetéseket fogalmazhatjuk meg. 1. Az erkölcs objektív kritériumain alapuló jog nélkül nem lehet kellően szabályozni a társadalom életét. A társadalmi viselkedés szabályozására törekvő minden más szisztéma vagy hatástalannak bizonyul (mint az a kísérlet, hogy a jogot csupán a különböző szubjektív vágyak összehangolásának módszereként fogjuk fel anélkül, hogy ezekről értékítéletet alkotnánk), vagy megkerüli az emberi szabadságot (mint a manipulációs technikák). 2. Egy „objektív” erkölcsnek annak szem előtt tartásával kell értékelnie az emberi cselekvéseket, hogy magának a világegyetemnek a léte, az egyes ember és a társadalom élete egy terv (projekt) részét alkotja, és annak összefüggésében találja meg értelmét és értékét. 3. A vallásszabadság olyan emberi jog, amely az emberi személy természetes méltóságából fakad. Tartalma, védelmének és gyakorlásának alapelvei arra az előfeltevésre épülnek, hogy létezik igazság vallási tekintetben is, és ezért valódi érték ennek szabad keresése és elfogadása. Az igazság tehát a vallásszabadságnak nem korlátja, hanem egyetlen valódi alapja és igazolása. 4. Az emberiség intézményes és jogi tapasztalata a világnézet egyik hiteles forrása. Feltételezi egy magasabb ésszerűség létét és azt a természetes kötelezettséget, hogy az objektiven megalapozott és az ember számára felismerhető egyéni javak és közjó érdekében cselekedjünk. Nem lehet tehát a társadalom életét mint projektet megszervezni, ha nem tekintjük projektnek az emberi életet magát. Ebben az értelemben az a bizalom, amely a vallásszabadságnak a II. Vatikáni Zsinat által leírt fogalmában kifejeződik, valódi alapot jelent a közjót elősegítő, igazságos törvényhozás számára. 32 MiSTÓ, L., Libertá religiosa, 417. 33 Lásd: http://www.intoleranceagainstchristians.eu/ 34 MiSTÓ, L., Libertá religiosa, 417.
