Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság
20 Erdő Péter rópa „lelkiismerete egyre érettebbé váljon, nem a felek közötti puszta egyetértés által, hanem azoknak a mély gyökereknek a figyelembe vétele révén, amelyek azt az alapot jelentik, amire a mai Európa alapító atyái építeni akartak”23. Mi, európai püspökök - különösen az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) révén - arra kaptunk pápai felszólítást, hogy alapvetően hozzájáruljunk az Európa Tanács munkájához is „az emberi jogokkal kapcsolatos erkölcsi reflexió területén”24, hogy sohasem maradjon számításon kívül „az egész emberi lény igazsága”25. így folytatnunk kell magának Krisztusnak a küldetését, amely az egész Egyház hivatása is: „szolgálni és tanúságot tenni az igazságról”26 27. III. Vallásszabadság és objektív értékek Az igazságosság és a szabadság összekapcsolásának témája már kristálytisztán megjelenik például Gulielmus Saint-Thierry apát egy értekezésében, ahol a szerző ezt állítja: „ahol kényszer van, ott már nincs szabadság; és ahol nincs szabadság, ott nincs igazságosság sem”21. Ebben az értelmezésben a szabadság az objektív igazságosság és az objektív és felimerhető javak összefüggésében jelenik meg. A választás szabadságának célja és igazolása tehát az objektív és mindenki számára felismerhető javak léte. Ezeket a javakat az embernek - méltóságának megfelelően - szabadon kell elfogadnia. AII. Vatikáni Zsinaton, a Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat előkészítése során pontosították a különbségtételt a között a minden ember számára közös erkölcsi kötelesség között, hogy ki-ki keresse az igazságot, és ha megtalálta, fogadja el és ragaszkodjék hozzá, és a jogi értelemben vett szabadság közt, hogy valaki elfogadj on-e vagy sem egy konkrét vallást. Ez utóbbi szabadság az állammal és a társadalommal szemben áll fenn. Alapja nem az a gondolat, hogy minden világnézet és minden vallás egyenértékű, hanem az a tény, hogy az emberi személynek joga van szabadon dönteni arról, hogy egy vallást elfogad-e vagy sem28. A Dignitatis humanae szemléletmódja szerint azonban a vallásszabadságnak mégis vannak bizonyos előfeltételei. Manapság éppen ezek váltak kérdésessé. A zsinati nyilatkozat 2. pontjában ezt olvassuk: „Ez a Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy az emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz. E szabadság abban áll, hogy minden embernek mentesnek kell lennie egyesek, társadalmi csoportok vagy bárminemű emberi hatalom kényszerítő hatásától, mégpedig úgy, hogy a vallás tekintetében senki sem legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni, s ne is akadályozzák abban, hogy - jogos határok közt - magánéletében vagy nyilvánosan, 26 Uo. Vö. PAULUS VI, Litt. Enc. Populorum progressio (26 mart. 1967) 13. pont. 27 GUGLIELMO DI Saint Thierry, La contemplazione di Dio, n. 9-11: SC 61, 90-96. 28 Vö. MlSTÔ, L., Libertà religiosa, in Dizionario di dottrina sociale della Chiesa, Scienze sociali e magistero (a cura del Centro di ricerche per lo studio della dottrina sociale della Chiesa), Milano 2004. 414-418, főként 415.
