Kánonjog 17. (2015)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság
AZ IGAZSÁGTALAN TÖRVÉNYEK ÉS A VALLÁSSZABADSÁG 17 A törvény igazságosságának ez a hagyományos felfogása azonban egy széles körben elfogadott antropológiai szemléletet tételez fel, azt a biztos meggyőződést, hogy lehet tudni, mi jó az embernek és mi a valódi közjó. II. A TÖRVÉNY IGAZSÁGOSSÁGÁNAK ELVÁLASZTÁSA A KÖZJÓTÓL Az újkor második felének ismeretelméleti fordulatát követően többen elkezdték kétségbe vonni az objektív javak létezését, és megkísérelték a kérdést a szubjektív választáson alapuló vágyak és érdekek problémájára szűkíteni. így jutottak el az igazságosság relatívabb és formálisabb fogalmához és annak elválasztásához a szerintük talán nem is létező vagy megismerhetetlen közjótól. Az igazságossággal kapcsolatos modem elméletek többségének ezért inkább politikai jellege van és elszakadnak a hagyományos jogi nézőponttól. Nem kevesen alapelvként fogadják el, hogy „az igazságos (megfelelő) elsőbbséget élvez a jóval (javakkal) szemben”. Ez utóbbit ugyanis szubjektívnek tartják, mivel „a társadalomban sokféle felfogás él a jóról, miközben az igazságosság, melyet úgy fognak fel mint azoknak a szabályoknak és intézményeknek az összességét, amelyek lehetővé teszik az együttélést a sokféle alany szabadságának és egyenlőségének tiszteletben tartásával”, szerintük objektív12. Más kérdés, hogy maga a társadalmi együttélés, illetve az alanyok szabadságának és egyenlőségének fenntartása mint a jog célja nem jelentenek-e mégis bizonyos alapvető objektív javakat. Olyan szerzők szerint, mint John Rawls „az az ésszerű igazolhatóság, amelyre egy metafizika, egy erkölcs” vagy akár „a vallások és a hitek igényt tartanak, csak azokra vonatkozik, akik elfogadják azokat, és nem kerülhet be az állam szervező elvei közé”13. Ezt a szemléletet azonban nem fogadhatják el azok, akik igényt tartanak az igazságra és azt vallják, hogy mindenkihez kell fordulniuk, „nemcsak azokhoz, akik osztják meggyőződésüket”14. Továbbá: függetlenül attól, hogy milyen elméleti álláspontja van egy törvényhozónak az igazságosságról, semmilyen jogalkotás nem mondhat le arról, hogy azonosítson bizonyos alapvető értékeket vagy javakat, melyeket a társadalomnak követnie kell15. Még ha egy államhatalmi szervei tagadják is az objektív és megismerhető javak létezését, kénytelenek legalább hallgatólagosan elfogadni az együttélés bizonyos követelményeit, hogy a társadalom viselkedését szabályozhassák. A nyugati társadalmakban mindmáig létezik „a polgári tisztességnek” egy bizonyos rétege, mely az ideológiai különbségek ellenére lehetővé teszi számos intézmény működését. Más a helyzet a posztkommunista világban, különösen a volt szovjet országokban. Ezekben a régiókban a polgárság mindig gyenge volt, a kommunizmus pedig lerombolta a gazdasági struktúrákat éppúgy, mint a társadalom szerkezetét. A vallást és az erkölcsöt a marxista-leninista ideológiával akarták helyettesíteni. A 12 Del VECCHIO, g. - VIOLA, F., Giustizia, in Enciclopedia filosofica, Milano 2006. V. 4885. 13 Del VECCHIO, g. - VIOLA, F., Giustizia, 4885; vő. RAWLS, J., A Theory of Justice, Cambridge (Mass.) 1971. 14 DEL VECCHIO, G. - VIOLA, F., Giustizia, 4885. VÖ. uo. 15
