Kánonjog 17. (2015)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az igazságtalan törvények és a vallásszabadság

18 Erdő péter rendszer összeomlása után olyan kulturális és erkölcsi vákuum keletkezett, amely már az állam és a jog működését fenyegette és felidézte a társadalom kriminalizá­lódásának veszélyét. Érthető, ha egyes országokban a politikai vezetőréteget ke­vésbé bűvölik el a relativista ideológiák. Ehelyett inkább arra törekszenek, hogy újjáépítsék a társadalom kulturális és vallási alapjait. Bizonyos (objektív) értékek­ben való minimális konszenzus tehát bármely demokrácia kulturális előfeltétele. Ezek az értékek nem lehetnek pusztán formálisak, hanem a közjó valamilyen ele­meinek kell lenniük. A nyugati demokrácia kezdeteitől fogva feltételezi továbbá, hogy az emberek képesek felismerni a közjót és megválasztani az államnak azokat a szerveit, amelyeknek ezt szavatolniuk kell. Az Egyház társadalmi tanítása az új törvények igazságossága erkölcsi követel­ményeiként a törvényhozói tevékenység számára a következő elemeket szokta említeni: 1. Törvényhozói reformok esetén annak megjelölését, hogy mi az adott törvények módosításának terjedelme és indoka, annak feltüntetésével, hogy mik az eddigi jogszabály további fenntartásának vagy az adott témáról szóló törvény hiányának a hátrányai. 2. A korábbi és a készülő új jog előnyeinek és hátrányainak mérlegelését, valamint a törvényi változások egyéb jogterületekre gyakorolt hatá­sának felmérését. 3. A törvények világos és a gyakorlat számára könnyen értel­mezhető megfogalmazását. A jogszabályok nyelvének fokozódó eltávolodása a köznyelvtől a jog elidegenedését vonja maga után a nép egészétől, a törvény cím­zettjeitől, sőt a közigazgatás és a jogszolgáltatás tisztségviselőitől is, akiknek pe­dig a normát alkalmazniuk, gyakorlati követésére felügyelniük kellene. Hasonló hatásai vannak az új jogszabályok szakadatlan áradásának is16. Ezeknek a problé­máknak a megoldására a jogi információ ma alkalmazott módszerei nem tűnnek elégségesnek17, bár az internetes jogtárak technikai értéke nem lebecsülendő. A szisztéma áttekintését és az egységes szóhasználatot a részletekre vonatkozó is­meretek nem pótolják. A fenti ismérvek azonban csak a törvényhozás technikai, formális oldalára vo­natkoznak és nem elsősorban a jogszabályok tartalmára. A törvények tartalmának igazságossága ennél összetettebb probléma. Megítéléséhez ismerni kell a társada­lom erőinek és a gazdasági körülményeknek a szerves együttesét, sőt a mai globalizált világban figyelembe kell venni a teljes nemzetközi összefüggésrend­szert, a természeti környezet és az emberi tevékenység kölcsönhatásait, valamint a tudományos kutatások legújabb eredményeit is például a genetika vagy általában a biológia területén. A kérdések rendkívüli bonyolultsága annak veszélyét idézi fel, hogy elvész a bizalom az erkölcsi megítélésben és egyre inkább lemondunk arról az átfogó szemléletről, ami az értékítéletet lehetővé tenné18. Még ha elfogadjuk is a törvény tartalmi igazságosságának lehetőségét a fenti, összetett ismeretek alapján, fennmarad a törvényhozás céljai megválasztásának 16 WELAN, M.t Gesetzgebung, in KLOSE, A. - MANTL, W. - ZSIFKOVITS, V. (Hrsg.), Katholisches Soziallexikon, Innsbruck-Wien-München-Graz-Köln 1980. 937-949, főként 948. 17 Uo. 18 A bonyolultság problémájáról lásd pl. ERDŐ P., Erkölcs egy bonyolult világban. Háború, tudomány, kereszténység, in Magyar Sión. Új folyam 1/XLIII (2007) 35-43.

Next

/
Thumbnails
Contents