Kánonjog 17. (2015)

KÖNYVSZEMLE

122

Könyvszemle

amely jelenkori értelmezéséhez ad stabil és világos segítséget (pp. 363-481). A Szerző következetesen vizsgálja a szent rend kapcsán a 21. században újra és újra felmerülő teológiai kérdéseket, és határozott, kiegyensúlyozott választ ad rájuk a Szentírás, a szenthagyomány és az Egyházi Tanítóhivatal normatív megnyilatkozásai alapján. Mindenegyes állítás mögött megtaláljuk ezt a három pillért.

A fentiek alapján kellő bizonyossággal állíthatjuk, hogy Jean-Claude Pompanon monográfiája egyedülálló segédeszköz, nemcsak a szent rend kérdéskörében kutatásokat folytatók és a teológiai vagy kánonjogi képzésben résztvevők számára, hanem hiteles támpont mindazoknak, akik az egyházi rend szentségére vonatkozó forrásokat, teológiai szempontokat, az Egyház világos hittani és fegyelmi hagyományán és rendelkezésein nyugvó álláspontját közelebbről meg akarják ismerni, ill. annak a kinyilatkoztatáson nyugvó sajátosságait meg szeretnék érteni.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

C. TÓTH N. - LAKATOS B. - MIKÓ G., A pozsonyi prépost és a káptalan viszonya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század idején (Subsidia ad historiam medii aevi Hungáriáé inquirendam 3), Kódex Könyvgyártó Kft., Budapest 2014, pp. 463

Egy több éves alapkutatás eredményét tarthatja kezében az olvasó, amely C. Tóth Norbert, Lakatos Bálint és Mikó Gábor precíz munkáját dicséri. A kötet több szempontból is egyedülálló. Mindenekelőtt: a szerzők felismerték, hogy a pozsonyi prépost és a Pozsonyi Káptalan viszonyát reprezentáló okleveles anyag kiadásához, nem elégséges annak szövegtani feldolgozása és értelmező jegyzetekkel történő ellátása, hanem a teljes kép kialakításához ennél jóval többre van szükség.

Az Előszóban (pp. 7-8) a kutatás kiindulásának hátterét kellőképpen rögzítik a szerzők, amely így egy tanulmányokból, adattárakból, oklevélkiadásból, majd egyéb segédletekből felépülő műhöz vezetett.

A tanulmányok (pp. 11-199) élén találjuk azt az elemzést, amely széles körben használhatóvá teszi a kötetet, mivel egy általános intézménytörténeti összefoglalást tartalmaz a magyarországi középkori egyházi bíróságok működéséről, felépítéséről, kompetenciájáról és eljárásáról (pp. 11-39). A kérdés megvilágitásához mind a magyar mind a nemzetközi naprakész szakirodalmat sikerült, a szerzőknek beilleszteni munkájukba, amely így nemcsak a Pozsonyi Káptalan elemzett időszakához nyújt biztos eligazítást, hanem tovább gyarapítja az egyházi bíróságokról szóló hazai szakirodalmat. A bevezető tanulmány értelemszerű folytatása, a kérdéskör leszűkítése a Pozsonyi Káptalan felépítésére és személyi viszonyaira az 1421-1425-ös években (pp. 41-64). Ehhez már jóval specifikusabb forrásfelhasználásra volt a szerzőknek szükségük, beleértve az ekkori bíróság személyi állományáról fellelhető adatokat is. Elmondható, hogy az általános elvek érvényesülésének és az azoktól történő egyedi eltéréseknek (pl. a sajátos kompetencia határok