Kánonjog 17. (2015)
KÖNYVSZEMLE
KÁNONJOG 17(2015) 111-126. KÖNYVSZEMLE ERDŐ P., Egyházjog (Szent István kézikönyvek 7) Szent István Társulat, Budapest 2014.5 pp. 894 Erdő Péter bíborosnak, az MTA rendes tagjának a neve elválaszthatatlan az 1983. január 25-én - az azóta a szentek sorába emelt - II. János Pál pápa által kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv kétnyelvű, kommentált kiadásának elkészítésétől, valamint az új Kódex alapján álló átfogó egyházjogi kézikönyv megírásától. Ezzel a két monumentális munkával a Szerző nemcsak iskolát teremtett a kánonjog hazai művelésében - legyen az oktatás, kutatás, jogalkotás vagy jogalkalmazás —, hanem egyúttal megteremtette a rendszerezett magyar kánonjogi szaknyelvet is. Ez utóbbi természetesen nem előzmények nélküli, akár Serédi Jusztinián, Baranyai Jusztin, Sípos István, Gálos László, Boldog Meszlényi Zoltán, vagy akár Bánk József magyar nyelvű egyházjogi munkáira gondolunk. A Codex iuris canonici (1917) hivatalos fordítása azonban mindössze spanyol nyelvre volt engedélyezett, különleges kivételként. így érthető, hogy az új Egyházi Törvénykönyv és annak népnyelvű fordításai nagyon jelentős változást eredményeztek, beleértve annak magyar nyelvre történő átültetését. Ehhez Erdő Péter természetesen felhasználta a már meglévő magyar egyházjogi és jogi kifejezéseket. Római oktatási tapasztalata, valamint mind a régi jog, mind a hatályos jog területén elért és a legszélesebb nemzetközi szakmai körben elismert tudományos tevékenysége megadta azt az alapot, amellyel az először 1992-ben publikált alapműve a világegyház szintjén is az egyik legmértékadóbb kézikönyvet eredményezhette. A legelső kiadás nagy segítséget nyújtott a hittudományi képzésben elhelyezkedő egyházjogi oktatásnak, de ugyanakkor az egyházmegyei bíróságoknak az új Kódex alapján történő működéséhez is. A változatlan tartalmú 1996-os második kiadás után, lényeges változást hozott a könyv tipográfiájában, az új joganyag és annak értelmezésének beillesztésével, aprólékos gondossággal elkészített harmadik kiadás, 2003-ban, amely már a Szent István Kézikönyvek sorozat köteteként látott napvilágot. Ebben a kiadásban került először alkalmazásra a nagyon alapos tárgymutató, továbbá a műben való tájékozódást különösen segítő marginális számok rendszerének bevezetése. A kötet szövegének szerkezeti tagolása és az anyagnak a betűméretekben is nyomon követhető világos elkülönítései, a különböző célú használatot szem előtt tartva kerültek ekkorra kialakításra. így elkülöníthető a hittudományi vagy általános jogtudományi képzés keretében elsajátítandó legfontosabb részek kiemelése; az 1996-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE) belül felállított Kánonjogi Posztgraduális Intézet képzési programjában elsajátítandó részletes kánonjogi ismeretek kifejtése; ill. az egyházi bíróságokon folyó szakmai munka minőségi teljesítéséhez elengedhetetlen - a jogalkalmazás területének megerősítését szolgáló - részek kidolgozása. A harmadik kiadást hamarosan a negyedik követte 2005-ben, köszönhetően elsődlegesen a
