Kánonjog 17. (2015)
KÖNYVSZEMLE
112 Könyvszemle PPKE és a magyarországi hittudományi főiskolák keretében folyó oktatási tevékenységből fakadó igénynek. Ez a kiadás a legfontosabb újabb egyetemes szintű jogszabályok normáival kibővítve jelent meg. Mind az oktatók, a kutatók, az egyetemi és főiskolai hallgatók, mind a kánoni jogrendszer szerint működő vagy azt alkalmazó intézmények nagy várakozással tekintettek a kézikönyv újabb kiadása elé, hiszen annak kötetei már teljesen elfogytak; emellett XVI. Benedek pápának és Ferenc pápának, ill. a különböző szentszéki dikasztériumoknak köszönhetően, nagyon sok új jogszabály látott napvilágot az eltelt kilenc év alatt. Ezek közül a legjelentősebb volt XVI. Benedek pápa Omnium in mentem kezdetű motu proprója (2009. X. 26: A AS 102, 2010, 8-10), amely az Egyházi Törvénykönyv több kánonját módosította, pontosítva ezzel az egyházi rend három fokozatának (diakónus, presbiter, püspök) lényegi teológiai elemeit, valamint megszüntetve az egyházból formális aktussal történő távozás lehetőségét. Azonban, itt szükséges megemlíteni a Szentszék központi szervei működésének a számos módosítását, a szentségi jog területén bekövetkezett változásokat (különös tekintettel a korábbi - XXIII. János pápa alatti - liturgikus könyvek alkalmazásának feltételeire), a házassági eljárásjog részletes új normáit, és az egyházi büntetőjogot érintő új rendelkezéseket. Mindez megalapozta Erdő Péter bíboros alapművének teljesen naprakésszé tett újbóli, jelentősen bővített és átdolgozott - immár ötödik- kiadását. Szerkezetileg a mü hét nagy egységre oszlik. Az első rész Bevezetés a kánoni jogba címmel a kánonjog fogalmát és más tudományokhoz, illetve tudományágakhoz való viszonyát, továbbá a jogi jelenség egyházon belüli alapjait vizsgálja (47-65), de itt található az egyházjog történetének rövid, a történeti kutatások legfrissebb eredményeit felhasználó összefoglalása is, egészen a keleti egyházjog kodifikációjáig (66-83). A második rész hagyományosan az egyházjog általános normáit ismerteti, különös tekintettel az Egyházi Törvénykönyv hatályossági körére (85-94). Ennek a résznek a kormányzati hatalommal és az egyházi hivatalokkal foglalkozó fejezetei külön méltatást érdemelnek, melyek a téma nemzetközi szinten is kimagasló értelmezését nyújtják (154-197). A harmadik részben Isten népének, azaz a krisztushívők kötelességei és jogai kerülnek taglalásra egyedi életállapotaiknak megfelelően. Az egyházi alkotmányjognak ezen tárgyköre után kap helyet az egyház hierarchikus felépítésének és a megszentelt élet és az apostoli élet jogi sajátosságainak a bemutatása. A Szerzőnek nem szándéka ez utóbbi téma bemutatásával a szerzetesjog teljes területének részletes elemzése, hiszen az önálló kézikönyvi feldolgozást kíván. A negyedik részben Erdő professzor az Egyház tanítói (399-430), az ötödikben megszentelői feladatát ismerteti (431-602), ami a szentségi jogot öleli fel, legnagyobb egységként a házasságjog rendszerének körültekintő vizsgálatával (508-602). Végezetül az egyházi büntetőjog (603-678) és az eljárásjog (679-818) feldolgozását olvashatjuk. A kötet teljes egészében megőrizte a harmadik és negyedik kiadás marginális számait, amelyek így tematikusán továbbra is ugyanazokat a kérdéseket kifejtő bekezdéseket jelölik, átdolgozott tartalommal. A lábjegyzet apparátus - az eddigi kiadásokhoz hasonlóan - elsődlegesen a forrásszövegek megjelölésére és a szakcikkekre történő utalásokra hagyatkozik, egészen 2014. szeptember közepéig fel
