Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A személyben és a személy lényeges tulajdonságában való tévedés hatása a házasság érvényességére
84 Újházi Lóránd Ebben a tanulmányban, a személyben és a személy lényeges tulajdonságában való tévedés hatályos jogi szabályozását és az ehhez kapcsolódó történeti visszatekintést mutaljuk be. Külön figyelmet szentelünk a megváltozott társadalmi jelenségekkel és a jogi szabályozással, illetve a technikai eszközökkel együtt járó új kihívásoknak. I. Személyben való tévedés AII. Vatikáni Zsinat utáni kánonjogi szakirodalom sok esetben, a személyben való tévedést középkori maradványnak tekintette. így az 1097. kánon nem tűnt jelentősnek az új Kódexben. Azonban a kódexrevízió óta eltelt idő, láthatóan a jogalkotót igazolta. A huszadik század második felére beállt társadalmi változások, a migráció, a személyazonosság változtatásának új, liberalizáltabb jogszabályi keretei, a számítógépes és az internetes rendszerek kínálta névtelenség és ismerkedési lehetőségek miatt újra felerősödött a személy és a személy egyes tulajdonságaiban való tévedés lehetősége. Mindennek egyenes következménye lehet, hogy a jövőben az 1097. kánon alapján beadott házasság érvénytelenségi keresetek száma is növekedni fog. A személyben való tévedés egyszerű alapelv alapján teszi érvénytelenné a házasságot: Senki sem kényszeríthető olyan személyhez, akivel nem akar házasságot kötni.4 Általános történelmi tapasztalata minden kultúrának, hogy a házasság kapcsán jelentkezhetnek olyan kellemetlenségek, amelyek az egyik házasulandó fél személye vagy a személyét érintő fontos tulajdonságok kapcsán merülnek fel. Ezeknek a kellemetlenségeknek a jogi hatása az egyes népek kultúrájában és jogi rendszerében azonban jelentősen eltért. Az Ószövetségből ismert Jákob és Lea története (Ter 29 15-31). Bár a szentírási rész is érzékelteti, hogy kellemetlen helyzetről van szó, de fel sem tételezték, hogy ezért a házasság érvénytelen lenne. A római jogi szabályozás a rabszolga állapotra teijedt ki. Sajátos volt a római házassági jogi rendszer, amelyben a társadalmi státusz meghatározta a házasság egyes kategóriáit és azok jogi tartalmát, amint az a szabadok és a rabszolgák között megköthető alacsony szintű jogilag elismert kapcsolatban is kifejezésre jutott.5 A rabszolgai állapot nem tudása nem szüntette meg a házasságra gyakorolt hatást. Ennek a tényállásnak a Katolikus Egyházban is komoly utóélete lett. A személyben való tévedés lényege, hogy az egyik fél nem az, akinek a másik gondolja.6 Klasszikus megfogalmazás szerint, hiányzik a házassági szerződés tárgya, a másik személy, akire a házassági beleegyezés irányul.7 Ez olyan társadalmakban fordult elő, ahol a felek a házasságkötés előtt egymást személyesen nem 4 Vö. ÖRSY, L., Marriege in Canon Law Text and Comments. Reflections and Questions, Washington D.C. 1988. 134. 5 Vö. BrÓSZ, R. - PÓLAY, E., Római Jog, Budapest 1984. 155. 6 Error substantialis. 1 Vő. StAFFA, D., De conditione contra matrimonii substantiam, Roma 1955. 55. GRAZIANI, E., Volontà attuale e volontà precettiva nel negozio matrimoniale canonico, Milano 1956. 124.
