Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A keresztség kiszolgáltatására vonatkozó kánoni előírások egyházjogtörténeti változásai a latin egyházban és azok alkalmazhatósága az új evangelizációban
A KERESZTSÉG KISZOLGÁLTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÁNONI ELŐÍRÁSOK... 73 meghatározó időszaknak a sajátosságait.14 Kutatásaiból pontosan tudjuk, hogy a legjelentősebb 8-9. századi teológusok a megkeresztelés érvényességéhez kifejezetten hangsúlyozták, hogy annak a teljes Szentháromság nevében kell történnie. Erre kiemelkedő példa magának Alkuin-nak és Reims-i Hinkmar-nak a határozott érvelése. Ilyenkor - amint arra néhány évtizeddel később maga I. Miklós pápa (858-867) is kifejezetten utalt15 - a Szentháromság lehívása történik meg. Elveten- dőnek ítélték meg a teológusok tehát azt a számos esetben előforduló hibás gyakorlatot, amely megelégedett pusztán az Atya és a Fiú nevének említésével a keresztelés rítusában. Megjegyzendő, hogy erre a kérdésre már 744. július 1-én Zakariás pápa (741-752) is felhívta a figyelmet.16 Amennyiben a keresztség kiszolgáltatására katekumenátus után került sor - azaz hétévesnél idősebb számára történt a szentség kiszolgáltatása - úgy fontosnak tekintették a megkeresztelkedő alapvető döntését a keresztség elfogadására. Ide tartozott a keresztelési szertartásban mindmáig megmaradt formula, a Sátán és minden tettének az elutasítására. Ennek a részletes szabályozását találjuk a 810-ben keletkezett Liber de sacramento baptismi III. fejezetében,17 majd pedig a 813. évi Tours-i Zsinat rendelkezésében.18 Az ünnepélyes formájú keresztelés keresztelőkápolnával, vagy keresztelőkúttal rendelkező templomokban zajlott.19 A 813. évi Chalon-sur-Saőn-i Zsinat előírta, hogy a serdületlen gyermek keresztelése misében történjen, amelyen szükséges volt, hogy részt vegyen a megkeresztelkedő családja is.20 Ugyanez a zsinat arról is intézkedett, hogy az újonnan megkeresztelkedett családja a tized kifizetése mellett, a keresztséget követő egy évben, kötelező módon, minden vasárnap megjelenjen a szentmisén.21 A keresztség kiszolgáltatása hagyományosan Húsvét és Pünkösd 14 IMBERT, J., Les temps Carolingiens (741-891). L'Église: les institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l’Egîise en Occident V/I), Paris 1994. 49-57. 15 IMBERT, J., Les temps Carolingiens, 52-53. 16 Quod omnino uerum est, quia si mersus in fonte baptismatis quis fuit sine inuocatione Trinitatis, perfectus non est, nisi fuerit in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti baptizatus. De illo autem quod per quosdam affirmari scripsisti, ut si euangelicis quis uerbis, inuocata Trinitate, iuxta regulam a Domino positam, quicunque mersus esset in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti, quod sacramentum sine dubio haberet: et ita fortier uerbis euangelicis fuisset consecratum baptisma, ut quamuis sceleratissimus quisque haereticus, uel schismaticus, aut latro, aut für, siue adulter, hoc homini petenti ministraret, tamen Christi esset baptisma uerbis euangelicis consecratum: et contra, licet minister iustus luerit, si Trinitatem iuxta regulam a Domino positam in lauacro non dixisset, uerum baptisma non esset quod dedit. PL LXXXIX. 943-944. Vő. JAFFÉ, P., Regesta pontificum romanorum ab condita Ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVIII. Ed. secundum curaverunt S. LOEWENFELD (JL: a. 882-1198), F. KALTENBRUNNER (JK: 7-590), P. EWALD (JE: a. 590-882), Lipsiae 1885 (repr. Graz 1956), JE 2306 (1758). 17 (...) Pompae diaboli sunt quaeque illicita desideria quae turpant, non quae exornant animam; ut sunt desideria camis, desideria oculorum, ambitiones saeculi. Ad concupiscentiam camis pertinent, illecebrae, uoluptates; ad concupiscentiam ocolorum, nugacitas spectaculorum; ad ambitionem saeculi insana superbia: ubi est fumus inflatus, ut homo positus in aliqua potestate, hominem se esse non agnoscat, cum de homine iudicat. Qui uult ergo uincere tria ista, uincat quae sunt in mundo: et per haec illum uincit etiam, qui suadendo per superbiam decepit mundum. PL XCDC. 859. 18 Mansi XIV. 81-92. 19 IMBERT, J., Les temps Carolingiens, 54. 20 Mansi xrv. 91-108. 21 BORETIUS, A. - KRAUSE, V. (ed.), Capitularia regum francorum (MGH Legum), II. Hannoverae 1897 (repr. 1960) 82-83; vö. IMBERT, J., Les temps Carolingiens, 54. SZUROMI Sz.A., Egyházi intézménytörténet, 49-50.
