Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
A PLÉBÁNOSI HIVATALBÓL VALÓ ELMOZDÍTÁS 23 jó érdekében annak ítél, elegendő a plébánosok áthelyezésére; a plébánosok elmozdítására már komolyabb kazuisztikát találunk az 1740-1741. kánonokban. Az áthelyezés inkább lelkipásztori jellegű, az elmozdítás inkább fegyelmi célú. Az elmozdítás hátterében állhatnak ugyanis olyan enyhébb fegyelmi okok, amik nem elegendők egy büntetés alkalmazásához, illetve lehetséges, hogy maga a plébános nem is tehet róluk, úgyhogy igazságtalanság lenne megbüntetni azokért,14 de mindenképpen szükségesnek tűnik a plébános adott helyről való elmozdítása. Az elmozdítás okának mindig súlyosnak, tartósnak és bizonyítottnak kell lennie, ahogy azt az Apostoli Szignatúra gyakorlata megköveteli.15 Bár a plébános elmozdítása nem büntetés, mivel azonban a plébánosi kinevezésből szerzett jogok (ius quaesitum) származnak, és a plébános hivatalából való elmozdításával ezek sérülnek, a 18. kánon értelmében az elmozdításra vonatkozó előírások szorosan értelmezendok. 1. Ártalmas vagy eredménytelen munkavégzés A plébános nem megfelelő munkavégzésével kapcsolatban az 1740 kánon két megnyilvánulási formulát említi: az ártalmassá válik, azaz rossz következménye lesz; vagy eredménytelenné, ha nincs a munkájának jó következménye. Ilyen esetekben a plébános nem eszköze, hanem inkább akadálya lesz az emberek Isten felé haladásának. Mivel a plébánosi szolgálat is, mint minden más szolgálat, nem az egyén (a plébános), hanem a közösség javára van, ilyen esetekben a hívek java követeli meg az elmozdítását.16 Ez a gondolat található meg a 213. kánonban is: „A krisztushívők joga, hogy az egyház lelki javaiból, különösen az Isten igéjéből és a szentségekből a szent pásztoroktól segítséget kapjanak.” Ebben az is benne van, hogy a híveknek arra is joguk van, hogy olyan személytől kapják a lelki segítséget, aki arra alkalmas, ha pedig nem alkalmas, akkor joguk van arra, hogy mástól részesüljenek a lelki javakból, és a megyéspüspök köteles az alkalmatlan plébánost elmozdítani. Arról, hogy ténylegesen alkalmatlan-e a plébános a feladatának megfelelő elvégzésére, arról nem a hívek, hanem a megyéspüspök illetékes döntést hozni. Egy gyakorlati példát alapul véve: mivel az egyik legfontosabb feladata a plébánosnak az evangélium hirdetése, ártalmassá válhat a plébános munkája a saját hibájából, ha tévedéseket vagy az egyház tanításával össze nem egyeztethető tanokat hirdet (vö. ilyen tartalmú prédikációt vagy homíliát mond). Eredménytelennek mondható a munkája akkor, ha nem prédikál, vagy ha érthetetlenül, vagyis nem világosan vagy az igehirdetést lényegében gátló fokú beszédhibával prédikál. Az eredménytelen szolgálat azonban hosszabb távon ártalmassá is válik. Az el14 COCCOPALMERIO, F., De causis ad amonitionem parochum requisitis (Cann. 1740-1741), in Periodica 75 (1986) 281. 15 DANEELS, F., The Removal or Transfer of a Pstor in the Light of the Jurisprudence of the Apostolic Signatura, in Forum 8 (1997) 296. 16 SACRA Congregatio CONSISTORIALIS, Deer. Maxima Cura (20 aug. 1910): Salus enim populi suprema lex esto, - et parochi ministerium fuit in Ecclesia institutum non in commodum eius, cui committitur, se din ergo salutem pro quibus confertur. AAS 2 (1910) 636.
