Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok
14 Erdő Péter turgikus családnak a számára készül, amelyhez tartozik. Azoknak a sajátjogú egyházaknak, amelyek nem tartoznak nagyobb liturgikus családhoz”, saját részleges szabályaikat közvetlenül a kongregáció fent idézett utasítása alapján kell kialakítaniuk (uo.). A Szentszék felajánlotta együttműködését az egyes egyházaknak az említett szabályok kidolgozásában. Ennek a folyamatnak a végén minden sajátjogú egyház liturgikus direktóriumát az Apostoli Szentszék elé kell terjeszteni (uo.). A normatív jellegű, általános liturgikus elveknek ez a megalkotása összetett és rövid idő alatt aligha megoldható feladat. Igen mély jelentése volt annak a megegyezésnek, melyet a Katolikus Egyház a Keleti Szír Egyházzal 2001. július 20-án kötött. A megállapodást katolikus részről a Keleti Kongregáció, a Hittani Kongregáció, a Keresztények Egységének Pápai Tanácsa és végül maga II. János Pál pápa hagyta jóvá. A szöveget 2001. október 26-án hirdették ki27. A megegyezés - mint Thomas Pott hangsúlyozza - elismeri a teológiai teljességét, vagyis az érvényességét Addai és Mari apostolok ősi anafo- rájának, amely nem tartalmazza az Eucharisztia alapításának szavait28. A dokumentumot katolikus nézőpontból szemlélve feltűnő egy egyház liturgikus hagyománya elismerésének lehetősége „az adott egyház saját teológiai kategóriáiból kiindulva, akkor is, ha azok” ellentétesnek látszanak „a Katolikus Egyházban kifejlődött szentségteológiával és egyháztannal” 29. Megjegyzendő azonban, hogy egy ilyen elismeréshez - a mi kategóriáinkban fogalmazva - a lényeget illető azonosságra van szükség a kérdéses valóságok között a kegyelem isteni ökonómiájában. Említést érdemel az is, hogy egy ilyen elismerés a legkevésbé sem vonja kétségbe a latin egyház örökségének és fogalmi fejlődésének legitimitását. Ez a kritérium érvényes a liturgián kívüli egyházfegyelem területére is, ahol egyre inkább tudatosul az a technikai kihívás, hogy hogyan lehet megélni az intézményes síkra is kitelj edő teljes közösséget (plena communio) olyan egyházak között, amelyek saját szervezetükre nézve legitim módon kifejlődött30, eltérő fogalmi apparátust használnak31. A keleti liturgiák területén ilyen problémákról folytatott kutatások értékes hozzájárulást jelenthetnek az összes keleti egyházakkal folytatott ökumenikus párbeszéd átfogó elmélyítéséhez is. A liturgia ugyanis, mint Leonardo Sandri bíboros megjegyzi, „Istennek abban a szeretetében gyökeredzik, amelynek az Egyház minden cselekvését ösztönöznie kell”32. 27 A hivatalos szöveg: Guida per l'Ammissione all’Eucaristia tra la Chiesa caldea e la Chiesa assira d’Oriente, in L’Osservatore Romano (2001. X. 26) 7. 28 pOTTj T o.S.B. idézett előadása (20. j.). 29 pott, T. O.S.B. idézett előadása (20. j.). 30 Vő. pl. NedunGATT, G., The Synod of Dadisho revisited in the light of the typology of Peter, in GlARUDO, C. (ed.), The Anaphoral Genesis of the Institution Narrative in Light of the Anaphora of Addai and Mari (Acts of the International Liturgy Congress. Rome 25-26 October 2011) [Orientalia Christiana Analecta 295], Roma 2013. 141-146. 31 Vő. pl. MAZZA, E., Due differenti concezioni del racconto istituivo: "consacrazione” o "trasmissione" del typos dell’eucaristia, in Giarudo, C. (ed.), The Anaphoral Genesis of the Institution Narrative, 335-362. 32 Leonardo Sandri bíboros prefektus beszéde a Pontificio Istituto Orientale évnyitóján, a 2013/2014-es tanév kezdetén
