Kánonjog 16. (2014)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok

A KELETI LITURGIÁK REFORMJA A SACROSANCTUM CONCILIUM UTÁN

15

Mindenesetre alapvető útmutatásokat tartalmaz a keleti kódex liturgikus rendelkezéseinek végrehajtására mind az 1993-ban kiadott Ökumenikus Direktórium33, mind pedig a Keleti Kongregáció 1996-ban megjelent fentebb idézett utasítása34. Ez az utóbbi instrukció hangsúlyozza a liturgia központi szerepét a keleti egyházak saját örökségében, mivel a liturgia sajátos örökségük egészének legfőbb kifejezése35. Ez az egyes keleti egyházak azonosságának forrása36. A kongregáció dokumentuma kiemeli a tradíció fontosságát a liturgia területén és szorgalmazza, hogy távolítsák el azokat az elemeket, amelyek a saját liturgikus hagyományok hitelességét csorbították37. Nem mindig könnyű azonban megkülönböztetni egy liturgia szerves és spontán fejlődését attól, amit külső befolyásnak vagy torzulásnak neveznek. A saját liturgikus hagyományhoz való visszatérésnek is többféle jelentése volt. Mindez különös értelmet nyert a volt kommunista országokban, ahol a keleti katolikus egyházak létezését is tiltották, mint például Csehszlovákiában, Romániában vagy a Szovjetunióban. Ezekben az országokban egész nemzedékek nőttek fel, akiknek nem volt alkalmuk, hogy nyilvános ünneplés formájában ismerjék meg a saját liturgiájukat. A hagyományhoz való visszatérés az ő számukra az újjászületésre való szenvedélyes törekvést jelentette.

Gyakorlati problémaként jelentkezik a parókiák mindennapi életében az is, hogy a keleti liturgikus örökség bensőséges kapcsolatban áll a monasztikus szerzetesi élettel, ahogyan azt II. János Pál pápa Orientale Lumen kezdetű apostoli levelében hangsúlyozta38. Ezért néha előfordul, hogy a liturgikus megújulás az egyes keleti katolikus egyházakban azt eredményezi, hogy a szertartások módfelett hosszúvá válnak és — talán ezzel összefüggésben is - a keleti hívek közül nem kevesen inkább a latin rítusú szentmisét látogatják, amelyet egyszerűen modemnek tekintenek. Kelet- és Délkelet-Európa egyes részein az az igény is jelentkezik az ortodox egyházakban keresztelt egyes személyek részéről, hogy latin rítusú katolikusok legyenek. Ez természetesen ellentétes lenne a Keleti Kódex 35. kánonjában rögzített alapelvvel, amely az Orientalium Ecclesiarum 4. pontján alapul. Eszerint a már megkeresztelt ember, aki a Katolikus Egyházzal teljes közösségre lép, megtartja eredeti rítusát, „fenntartva a jogot az Apostoli Szentszékhez való folyamodásra, személyek, közösségek vagy régiók sajátos esetében”. Úgy tűnik tehát, hogy mind Keleten, mind a latin egyházban különböző lelkipásztori összefüggésekben kerülhet sor a liturgikus ünneplésre. Egyrészt vannak szerzetesközösségek és székesegyházak, ahol a liturgiát a maga teljes

33 PONTIFICIUM CONSILIUM AD UNITATEM CHRISTIANORUM FOVENDAM, Directorium La recherche de Vunité (25 mart. 1993): AAS 85 (1993) 1039-1119.

34 Congregatio pro Ecclesiis Orientalibus, Instr. II Padre incomprensibile (6 ian. 1996): Enchiridion Vaticanum, XV. 6-93 (lásd. 26. j.).

35 Congregatio pro Ecclesiis Orientalibus, Instructio II Padre incomprensibile, nn. 13-14: Enchiridion Vaticanum, XV. 17-18, n. 34; magyarul: Római Dokumentumok 37, 24.

36 Uo. n. 16.: Enchiridion Vaticanum, XV. 20, n. 41; magyarul: Római Dokumentumok 37, 27.

37 Uo. n. 18.: Enchiridion Vaticanum, XV. 21, n. 44; magyarul: Római Dokumentumok 37, 28-29.

38 IOANNES PAULUS II, Litt. Apóst. Orientale lumen (2 mai. 1995), n. 27: AAS 87 (1995) 773. Congregatio pro Ecclesiis Orientalibus, Instr. II Padre incomprensibile (6 ian. 1996): Enchiridion Vaticanum, XV. 20, n. 42; magyarul: Római Dokumentumok 37, 27.