Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 129 (vö. Biblical sources in the Medieval Canonical Collections [9th -12th centuries], in Angelicum 86 [2009] 921-929). Itt most ezt a kutatási irányt folytatja egy fejezet erejéig, a további kánonjogi gyűjtemények tekintetében, a Decretum Gratiani-val bezárólag (122-135). Az utolsó három fejezet néhány egyházi intézmény jogfejlődésére összpontosít, a római jogi keretek figyelembe vételével egészen a kodifikált kánonjogig. Ezek között találjuk azt az alapvető összefoglalást, amely pontos áttekintést ad a középkori egyházi bírósági rendszer egészének a működéséről (135-149). Jól mutatja ennek a fejezetnek a precíz kidolgozottságát, hogy a Szerző felhasználta hozzá a jelenleg folyamatban lévő legjelentősebb nemzetközi eljárásjog-történeti kutatási programok kutatási eredményeit, különös tekintettel Orazio Condorelli, Franck Roumy, Mathias Schmoeckel, és Charles Donahue Jr. munkájára. Mindazonáltal, az egyedi közigazgatási intézkedések középkorban használt kategóriáinak és forrásainak részletes kifejtése szintén figyelemre méltó része a kötetnek, elsődlegesen a határozat (decretum), a parancs (praeceptum), a leirat (rescriptum), a kiváltság (privilegium), és a felmentés (dispensatio) pontos jogi meghatározása miatt, amelyeknek ilyen formában történő - azok intézménytörténeti hátterét és jelentéstartalmának változását is szem előtt tartó - definiálására még a nemzetközi szakiroda- lomban sem volt példa (150-168). Különleges értéke ennek a felsorolásnak - azon túl, amit már említettünk - a kánonjogi kategóriák összehasonlítása az azoknak megfelelő római jogi kategóriákkal. Ez egészül ki a „regulae iuris” egyedülálló elemzésével, annak érdekében, hogy még inkább érthetővé váljék az egyházi köz- igazgatási cselekmény jelentése. Az utolsó fejezet kristálytiszta leírását adja az egyházi hivatal betöltésén belül létező sajátos ősi formának, nevezetesen a „gradualis promotio”-nak (169-181). Ez a forma elsődlegesen a székesegyházi káptalani stal- lumok betöltésére szolgált. Nagyon sok félreértés merült fel ennek a formának a kapcsán, amelyeket a következetesen alkalmazott összehasonlító szöveganalízissel Szuromi professzor kellően világosan cáfol meg, egyúttal felvázolja a tényleges kánonjogi képét ennek a régi hivatalbetöltési formának, egészen annak a modem korban bekövetkezett reformjáig. A fentebb bemutatott kötet - amelynek legvégén részletes és naprakész nemzetközi bibliográfia található (199-224), de előtte még három függeléket olvashatunk a legfontosabb elemzett középkori kéziratok aprólékos leírásával (183-197) - a Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici (Budapest) sorozatban jelent meg. Szuromi Szabolcs Anzelm professzor új könyve kiegyensúlyozott és mértékadó áttekintést nyújt a középkori kánonjog fegyelmi rendszeréről, annak ekkleziológiai alapjairól és hatástörténetéről, beleértve a kodifikációkat és a hatályos egyházjogot. A Szerző következetesen megmarad a középkori kánjogi források értelmezési keretein belül, így képes a középkori kánonjog alapelveiről autentikus képet bemutatni az olvasó számára. Ugyanakkor, az intézménytörténeti hatások felvázolásával mintegy „hidat” hoz létre a középkori kortárs és a jelenlegi hatályos kánoni előírások jelentése és rendszere között. A Szerzőnek ez a sajátos értelmezési horizontja olyan jelleggel ruházza fel munkáját, amely így egyedülálló módon járni hozzá a középkori kánonjogtudomány és gondolkodás megértéséhez a legmagasabb nemzetközi tudományos szinten. FerencZY Rita
