Kánonjog 16. (2014)
KÖNYVSZEMLE
118 Könyvszemle képzés pontos előírásait, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Doktori Iskolájának szabályzata, képzési terve és minőségbiztosítási terve alapján. A kötet végén angol nyelvű összefoglalót (225-232) és részletes nemzetközi bibliográfiát olvashatunk (233-248). Frankó Tamás kötetével, amely a Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae sorozatban látott napvilágot, valódi hiányt pótol, elsődlegesen a magyarországi tisztán hitéleti katolikus felsőoktatási intézményrendszer és működésének megértése terén. A naprakész és informatív munka figyelemmel van a Nevelésügyi Kongregáció legújabb körleveleiben foglalt irányelvekre, ajánlásokra és előírásokra; egyúttal világos képet rajzol a 2010-ben létrehozott AVEPRO, szentszéki felsőoktatási akkreditációs bizottság minőségbiztosítási működéséről. Mindezek hasznos kézikönyvvé teszik a müvet a magyar egyházi felsőoktatási intézmények irányításában és stratégiai döntéseikben közreműködő fenntartók és vezetők számára; valamint azok részére is, akik eligazítást kívánnak nyerni a Katolikus Egyház egész világra kiterjedő felsőoktatási tevékenységéről. SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. ARTNER P., A kánonjogi büntetések alkalmazását megelőzőfegyelmi intézkedések (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae IV/9), Szent István Társulat, Budapest 2013, pp. 245 Az utóbbi években az érdeklődés homlokterébe került a Katolikus Egyház büntetőjogi rendszere. Ennek legjelentősebb oka, hogy vannak olyan büntetendő cselekmények, amelyek mind az egyház tagjait, mind a civil társadalom résztvevőit súlyosan érintik. Az érdeklődés, ebből a szempontból nem általánosságban az egyházi büntetőeljárásokkal, a büntetőjog alapelveivel és kategóriáival, valamint tételesen az egyes büntetendő tényállásokkal kapcsolatosan erősödött meg az állami hatóságok és a civil közvélemény részéről; még csak nem is mindezt leszűkítve az ún. legsúlyosabb büntetendő cselekmények kérdéskörére; hanem pusztán azon - az egyház saját jogában is a legsúlyosabb kategóriába tartozó - büntetendő cselekményekre vonatkoztatva, amelyek különösen is sértik az alapvető emberi jogi normákat és alkalmasok az emberi személy méltóságának a társadalmon belüli, súlyos botrányt okozó rombolására. Az ilyen jellegű cselekmények egyházjogi vizsgálatának elemzése azonban, sajnálatos módon, és egyre erősödőén, elvezetett az Egyház saját belső és független normarendszerének megkérdőjelezésére, valamint annak az igénynek a határozott megfogalmazására, amely az amúgy az állam és egyház elválasztásának rendszerét deklaráló államokban, a kánoni jog saját előírásainak állami hatóság által megszabott megváltoztatására irányul. Természetesen ez a törekvés nem először jelenik meg a történelemben, az állam és Egyház kapcsolatában, hiszen legutoljára éppen a pozitivista jogfelfogás kérdőjelezte meg a vallási közösségek, azon belül a kiforrott — az európai jogrendszerekkel párhuza
