Kánonjog 16. (2014)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok

10

Erdő Péter

II. A KELETI LITURGIÁKRÓL SZÓLÓ SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK A ZSINAT UTÁN

Már a II. Vatikáni Zsinat idején megfogalmazódott egy probléma, amely egyszersmind pozitív lehetőséget is jelentett. A zsinat elismerte, hogy lehetségesek törvényes hangsúlybeli eltérések a különböző katolikus teológiai és fegyelmi hagyományok között9. Ezért jegyezték meg egyesek - különösen a szentségi teológiával kapcsolatban -, hogy a nyugaton legitim módon kifejlődött skolasztikus fogalmi apparátus kevéssé alkalmas a keleti teológiai gondolkodás számára. Ez sajátosan is érvényesnek látszott a forma, a matéria és az ex opere operato kategóriájára nézve. Ebből a szempontból fontosnak bizonyult IV. Maximosz melkita pátriárka zsinati felszólalása10. A továbbiakban széles körben elfogadták, hogy a szentségekkel kapcsolatos nyugati teológiai rendszer nem lehet minden részletében kötelező modell a keleti teológia számára11.

A keleti katolikus egyházak zsinat utáni liturgikus fejlődésének legfontosabb eseménye minden bizonnyal a keleti kánonjogi kodifikáció volt. Az ezzel kapcsolatos munkálatok során pontosabbá váltak azok a fogalmak, amelyek a keleti katolikus egyházak liturgikus életére és hierarchikus szervezetére vonatkoztak. A rítus szó két fő jelentést kapott. Az első hagyományosabb. Liturgikus értelemben vett szertartást jelöl, vagyis „azt a szokásos és az adott helyen megszilárdult módot, ahogyan a liturgikus szolgálatot végzik és ennek során a jeleket és gesztusokat alkalmazzák” 12. Ezeket a rímsokat a liturgikus jog határozza meg mind a Codex Iuris Canonici 2. kánonja, mind a Codex Canonum Eccesiarum Orientalium 3. kánonja szerint. Míg a CIC 2. kánonja azt mondja a rímsokról, hogy ez a törvény- könyv általában nem határozza meg a liturgikus cselekmények ünneplése során követendő rítusokat, a CCEO 3. kánonja kijelenti, hogy „még ha a törvénykönyv gyakran utal is a liturgikus könyvek előírásaira, általában nem dönt liturgikus témában”. A keleti kódex előkészítésének munkálatai fényében világos, hogy a törvényhozó az egyes sajátjogú egyházak liturgikus jogát a törvénykönyvön kívül akarta hagyni. Mégis gyakran utal a liturgikus könyvek előírásaira. A CCEO 3. kánonja hangsúlyozza, hogy a liturgikus előírásokat meg kell tartani, kivéve, ha azok „ellentétesek a törvénykönyv kánonjaival”. A keleti liturgia fejlődése számára pozitív irányelveket találunk a már idézett zsinati okmányokban és a Lumen Gentium

9 Vö. UR 14-17; OE 1.5-6. SZABÓ, P., A keleti egyházak szentségi joga. Összehasonlító bemutatás (Collectanea Athanasiana III/l), Nyíregyháza 2012. 81.

10 Vö. L'Église grecque Melkite au Concil, Beyrouth 1967. 498-499, id. SZABÓ, P., A keleti egyházak szentségi joga, 82.

11 Vö. PODSKALSKY, G., Ostkirchliche Theologie in der Westkirche: Alternative (Antithese), Annex oder Allheilmittel?, in The Christian East, Its Institutions and Its Thought. A critical reflection (Papers of the International Scholarly Congress for the 75th Anniversary of the Pontifical Oriental Institute, Rome 30 May - 5 June 1993) [Orientalia Christiana Analecta 251], Rome 1996. 531-541.

12 BERGER, R., Neues Pastoralliturgisches Handlexikon, Freiburg-Basel-Wien 1999. 450, id. OHLY, C., Ritus est patrimonium. Anmärkungen zur Ritusfrage im Kontext der Apostolischen Konstitution Anglicanorum Coetibus, in GÜTHOFF, E. - KORTA, S. - WEIB, A. (Hrsg.), Clarissimo professori, doctori Carolo Giraldo Fürst. In memoriam Carl Gerold Fürst, (Adnotationes in lus Canonicum 50), Frankfurt am Main 2013. 410.