Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen
BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK... 45 A szükséges engedélyek nélküli elidegenítés bizonyos esetekben (vő. 1291. kán., 638. kán. 3. §) nem csupán büntetendő, hanem egyházjogilag érvénytelen is. Ha egy országban, ahol a világi jogrend az egyházi jogalanyok által kötött szerződések érvényességi követelményeinél utal az illető egyház saját belső szabályaira, az ilyen elidegenítések civiljogi érvénytelenségét is eredményezi.71 Viszont ha az egyházi javakat a kellő kánoni formaságok nélkül idegenítették el, de az a világi jog szerint érvényes, az illetékes hatóságnak kell döntenie, hogy indítanak-e pert az egyház jogainak érvényesítésére (1296. kán.). Az 1291. kánon, amihez büntetést csatol az 1377. kánon, a következőket írja: „A jog szerint illetékes hatóság engedélye szükséges azoknak a javaknak az érvényes elidegenítéséhez, amelyek törvényes kijelölés alapján valamely hivatalos jogi személy állandó vagyonát képezik, és értékük a jogban meghatározott összeget meghaladja.” Ez önmagában egyszerűnek tűnik, viszont ha egy kicsit a szavak jelentésének mélyére próbálunk nézni, odajutunk, hogy ez a kánon a gyakorlatban majdhogynem alkalmazhatatlan.72 A most következőkben mindig hivatalos jogi személy állandó vagyonhoz tartozójavairól lesz szó. Az első probléma rögtön magához az „engedély”-hez kapcsolódik. Az engedély - a kánoni gyakorlatot figyelembe véve - nagyon sokféle lehet. Lehet kifejezett, bennfoglalt, egyértelmű, hallgatólagos, szóbeli, írásbeli, előzetes, utólagos, általános, egyedi. Ha egy vagyonkezelőt azzal a feladattal bíznak meg, hogy „oldja meg” az adott intézmény anyagi problémáit, vajon ez bennfoglalt engedélynek tekinthető-e az elidegenítésre? A következő nagy kérdés, hogy mi számít elidegenítésnek. Példákat találunk, de konkrét definíciót nem. Elidegenítésnek minősül a legszorosabb értelemben az, amikor a tulajdonjog másra száll, viszont tág értelemben minden olyan jogi aktus, amikor a vagyonkezelő jogköre az adott dolog fölött korlátozódik, vagy megszűnik. Ez lehet: eladás vagy ajándékozás, létrejöhet úgy is, hogy az adott dolog fölött a tulajdonjog változatlan marad (pl. kölcsönadás jelzálog, biztosíték, haszonélvezet, szolgalom, letét). Általában az elidegenítéskor a jogi személy vagyonjogi helyzete rosszabbá válhat, hiszen ezek kockázatokat rejtenek magukban. Bizonyos esetekben még azonban az is elképzelhető, hogy a vagyon értéke növekszik, de az adott jogi személy kötelezettségeket von magára: (pl. altemplomban temetkezési helyek kerülnek kialakítása: a tulajdonjog változatlan marad, az érték nő, bevétel származik belőle, de a kegyeleti jog miatt korlátozódik a tulajdon használati joga.) Engedélyköteles a törvényes kijelölés által az állandó vagyonhoz tartozó javak elidegenítése. Jelen esetben arról van szó, hogy az adott vagyontárgyat az illető jogi személy állandó vagyona közé sorolták-e vagy sem. Egyszerűen fogalmazva: állandó vagyonnak tekintendő az, ami az adott intézmény működését alapvetően lehetővé teszi. Ilyen lehet pl. egy plébánia temploma, egy egyetem könyvtára, egy betegápoló rend kórháza, vagy maga a rendház, egy iskola stb. Ez nem feltétlenül 71 Erdő P., Egyházjog, 650. 72 MORRISEY, G. F., Temporal Goods of the Catholic Church, Ottawa 2006.
