Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen

46

Artner Péter

ingatlan, hanem ingóság is lehet (pl. egy zarándokhely kegyszobra). Amennyiben az illetékes elöljárók bármi ilyen dolgot törvényes formában állandó vagyonná nyilvánítanak, arra onnantól kezdve vonatkoznak az elidegenítési szabályok. Ha viszont egy új szerzeményt (pl. egy újonnan örökölt vagy kapott iskola-épületet, örökölt könyvtárat, új beszerzésű ereklyét) nem nyilvánítanak az állandó vagyon részévé, akkor nem vonatkozik rá a fenti szabály. Mivel egy külön jogi aktus szükséges a kijelöléshez, azaz az állandó vagyon részévé való nyilvánításhoz, - bár a Codex nem mondja -, a jogvélelemnek tekinthetjük, hogy ilyen kijelölés nem történt, hacsak az ellenkezője nem bizonyított. Viszont a szokásjog alapján 30 év után pl. egy épület az állandó vagyon részévé válhat, ha 30 évig azt annak tartották.

Engedély szükséges az elidegenítéshez, ha a dolog értéke a jogban meghatározott összeget meghaladja. A magyar szabályozás szerint 10 000 USD fölött a megyéspüspök engedélye, 1 000 000 USD fölött pedig az Apostoli Szentszék (Klérus Kongregáció az egyházmegyék esetén, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja pedig a szerzetes intézmények esetén) engedélye szükséges. Kérdés azonban az, hogy mit kell értéknek tekinteni? Egy dolog értékét különféle módon lehet meghatározni:

— Forgalmi érték: amennyiért el lehet adni;

— Becsérték: amennyire az ingatlanbecslő felértékeli;

— Biztosítási érték: amennyire biztosítva van;

— Pótolhatósági érték: amennyiért pótolni lehetne;

— Felújítási (beruházási) érték: amennyit pl. egy felújításkor költöttek rá (annyival az épület értéke nem növekszik kereskedelmi szempontból, mint amennyit ráköltöttek);

— Eszmei érték: ez a legnehezebben meghatározható.

Előfordulhat, hogy ezek igen távol állnak egymástól. Egy rendház, a szobák sajátos mérete és elhelyezése miatt, lehet, hogy semmi másra nem használható, tehát az épületet eladni szinte csak telek-áron lehet, ami elképzelhető, hogy még a 10 000 dolláros értéket sem éri el, viszont ha újonnan akarnák felépíteni az épületet, akkor a költségek akár bőven meg is haladhatják a Szentszéknek fenntartott 1 000 000 USD költséget.

A probléma tehát az, hogy elképzelhető egy olyan eset, amikor a két (vagy több) értékmeghatározás közötti nagy különbség esetén nem beszélhetünk egyértelműen engedélykötelességről, emiatt az engedély elmaradása nem feltétlenül tartozik a büntető kánon hatáskörébe. Létezhet olyan eset is, hogy az elidegenítés engedély-kötelezettsége azon múlik, hogy mennyi időre jön az elidegenítés létre. Pl. bérbe adni a plébánia közösségi termét egy-két alkalomra az nem tartozik ide, de egy 20 éves bérleti szerződés már igen. Ezekből látjuk, hogy sokszor talán az sem állapítható meg, hogy valóban elidegenítés jön-e létre, hogy az értékhatár meghaladja-e a törvényben előírtakat, illetve kétséges hogy az engedély hiányáról beszélhetünk-e vagy sem.

Az engedély nélküli elidegenítés büntetése „megfelelő büntetés”, ami akár cenzúra is lehet. Az utólag kimondandó cenzúrák esetén az 1347. kán. szerint megfelelő figyelmeztetés kell alkalmazni, hogy az elkövető makacsságról meggyőződ-