Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban

A LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK...

79

II. Az Oltáriszentséggel kapcsolatos legsúlyosabb büntetendő CSELEKMÉNYEK

A CIC 1367. kánonja, amely az Eucharisztia meggyalázásának büntetendő cselekményéről rendelkezik, egyértelműen az Oltáriszentségben valóságosan jelenlévő Jézus Krisztus Testének és Vérének kiemelt védelmét szolgálja10, amely rendelkezés szövege a CIC (1917) Can. 2320-on alapszik.11 A szent színeket meggya- lázó cselekedetek megítéléséről részletesen rendelkezett XIV. Benedek pápa (1740-1758) 1744. március 5-én kelt Ab Augustissimo kezdetű konstitúciójával,12 melyben kifejezetten utalt XI. Ince (1676-1689) és VIII. Sándor (1689-1691) pápák korábbi intézkedéseire (vő. Const. Ad Nostri Apostolatus [12 mart. 1667]13; Const. Cum alias [22 dec. 1690]l4).

A büntetőjogi tényállást megvalósítja az, aki arra méltatlan helyre tudatosan, vagy szándékos rosszakarattal eldobja vagy kiönti a konszekrált színeket (vő. Normae [21 mai. 2010] Art. 3 °115). Megítélésénél a többszöri cselekedet minősítettjellegét is figyelembe kell venni.16 Természeténél fogva nem minősül méltatlan helynek a tabemákulum belseje, vagy az oltár menzája, de ezekben az esetekben vizsgálni kell a cselekedet szándékosságát és motívumát is.17 Az említettekhez hasonló a konszekrált színek vagy partikulák elvitele, más helyre, szentségtörő céllal. Azaz a CIC (1917)-ben szereplő rosszakarattal, vagy bűnös céllal történő elvitelhez (pl. eladás) képest a hatályos Egyházi Törvénykönyv pontosította a büntetőjogi tényállás tartalmát.18 Hasonló pontosítás történt a CIC 1367. kánonban azokra az esetekre nézve is, amelyek a konszekrált színek - az arra illetékes egyházi hatóság engedélye nélküli - magánál tartásának büntetendő cselekményéről rendelkeznek. Ezekben az esetekben is a szentségtörő szándék meglétét szükséges vizsgálni. Mind a CIC (1917) Can. 2320, mind a hatályos CIC 1367. kán.19 az Apostoli Szentszéknek fenntartott önmagától beálló kiközösítéssel bünteti a cselekményt, a klerikus elkövetőt pedig más, további szankcióval sújtja, a felfüg10 CONTE A CORONATA, M., Institutiones luris Canonici ad usum utriusque cleri et scholarum, IV. Taurini-Romae 1955.4 337.

11 CIC (1917) Can. 2320 - Qui species consecrates abiecerit vel ad malum finem abduxerit aut retinuerit, est suspectus de haeresi; incurrit in excommunicationem latae sententiae specialissimo modo Sedi Apostolicae reservatam; est ipso facto infamis, et clericus praeterea est deponendus.

12 Gasparri, P. — SERÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, I. Romae 1923. 810-813. VÖ. SZUROMI Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis luris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003. 203.

13 GASPARRI, p. - SERÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, I. 479-480.

14 GASPARRI, p. - SERÉDI, I. (ed.), Codicis iuris canonici fontes, I. 488-489.

15 Vö. Pontificium Consilium de Legum Textibus Interpretandis, Responsio ad propositum dubium (4 iun. 1999): AAS 91 (1999) 918.

16 VERMEERSCH, A. — CREUSEN, I., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, III. Parisiis-Bruxellis 1956.7 327.

17 ERDŐ, P., Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 642.

18 Vö. pl. ROGOWSKI, D., Delito de profanádon de las especies eucaristicas desde sus antecedentes a las Normae de gravioribus delictis de 2010, in Cuadernos Doctorales de la Facultad de Derech Canónico (Universidad de Navarra) 24 (2010-2011) 93-142.

19 Vö. CCEO Can. 1442.