Kánonjog 15. (2013)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban
92 Közlemények engedélyezze és irányítsa3. Ez megfelel a CIC (1917) Can. 66-ban említett tartós felhatalmazásnak, melyet a Szentszék ad a püspöknek, vagy a CIC (1917) Can. 198-ban felsorolt ordináriusoknak. Mivel a CIC (1917) Can. 66 az új Egyházi Törvénykönyv is átvette - bár rövidített formában - így ugyanezen felhatalmazások az új Kódex alapján is lehetségesek4. A következő hely, az SC 57 § 1 a koncelebrációval5 kapcsolatban említi a facultas kifejezést: Concelebratio, qua unitas sacerdotii opportune manifestatur, in Ecclesia usque adhuc in usu remansit tam in Oriente quam in Occidente. Quare facultatem concelebrandi ad sequentes casus Concilio extendere placuit (...)6, azaz: „A koncelebráció, mely alkalmas módon fejezi ki a papság egységét, napjainkig megmaradt mind a keleti, mind a nyugati Egyház gyakorlatában. Ezért a Zsinat jónak látja kiterjeszteni a koncelebrációra való fölhatalmazást a következő esetekre (...)”7. A Zsinat három esetre kívánta kiterjeszteni - az akkor meglévő kettőn túl - a koncelebráció lehetőségét: a) mindkét nagycsütörtöki misére; b) a zsinatok, püspöki összejövetelek és szinódusok miséire; c) az apátmegáldás miséjére. Az ordinárius engedélyével pedig a konventmisékre és a templomok főmiséire, valamint a papi összejövetelek miséire. Ennek fegyelmi és hagyománybeli hátterét a koncelebrálás történetének főbb állomásai képezték. Az ősegyházban még általános szokás volt, hogy a püspök, vezetésével a jelenlevő papság együtt mondta a szentmisét, hiszen csak a 6. századra jött létre az egyházmegye- és plébániarendszer, így a presbiterkollégium egységesen a püspöki székhelyen tartózkodott. A plébániai intézményrendszer kialakulását követően Nyugaton fokozatosan kiveszett a szokásból, olyannyira, hogy a 13. századra már csak a püspök és pap- szentelési misében maradt fönn8. A CIC (1917) még tiltotta — a nagycsütörtöki és szentelési misék kivételével — a koncelebrálást. A CIC (1917) Can. 803-ban a „non licet concelebrare” kifejezéssel élt, kivételként megjelölve a Pontificale Romanum-ban szereplő pap és püspökszentelési miséket. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezésének értelmében a Rítuskongregáció 1965. április 15-től hatályos dekrétuma9 kihirdette a koncelebráció szertartását. A dekrétum a SC által használt facultas kifejezést alkalmazza. 3 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István Kézikönyvek 2), Budapest 2000 (az 1975-ben készült első magyar nyelvű fordítás szövegének jelentősen átdolgozott, javított és a latin eredetivel egybevetett lektorált kiadása) 60. 4 CIC 132. kán. 5 Itt együttmisézés értelemben használja, bár tágabb értelemben más közösen végzett liturgikus cselekményeket is jelölhet a szó, vö. ERDŐ P., Koncelebrálás, in DIÓS I. (f. szerk.), Magyar Katolikus Lexikon, VII. Budapest 2002. 146-148. CIC 902. kán. 6 COD 831. 7 A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 65. 8 ERDŐ P. Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 353. 9 S. C. RITUUM, Decr. Ecclesiae semper (7 mart. 1965): AAS 1965 (57) 410-412: Demum Concilium Vaticanum II, re probe perpensa, facultatem concelebrandi ad plures casus extendit et statuit novum ritum concelebrationis conficiendum esse, Pontificali et Missali Romano inserendum.
