Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban
88 SzuROMi Szabolcs Anzelm A 2010. évi új Norma a büntetőeljárás mind statikus, mind dinamikus jogi kondícióit tisztázza. Az újonnan felállított stabil szentszéki bíróság, amely a legsúlyosabb büntetendő cselekmények tekintetében az Apostoli Legfelsőbb Bíróság szerepét tölti be, állandó bírákkal rendelkezik, akik közé tartoznak magánál a jognál fogva a Hittani Kongregáció tagjai (vagyis az Annuario Pontificio-ban felsorolt bíborosok és püspökök, nem pedig a különböző szintű hivatalnokok, konzultorok és az adminisztrációban tevékenykedő munkatársak).79 A bírói kollégiumot természetesen a kongregáció prefektusa vezeti, akinek feladatkörét, akadályoztatása esetén, a bíróság gördülékeny működése érdekében, a titkár gyakorolja. Rajtuk kívül további bírók is tevékenykednek a bíróságon, akiknek felszentelt papnak, fedhetetlen erkölcsű kánonjogászoknak kell lenniük, állami jogban való jártassággal; de kinevezhetők a más kongregációkban tevékenykedő tisztségviselők közül is.80 A bírókon túl ügyészi, jegyzői, képviselői és ügyvédi hivatalt betöltő személyek tartoznak a bíróság állományához, akik egytől-egyig kánonjogi doktorátussal rendelkező felszentelt papok.81 Félreértésekre adott okot az új Normát nem kellő alapossággal értelmezők körében, hogy fel nem szentelt és kánonjogi fokozattal nem rendelkezők is bevonhatók a Hittani Kongregáció ezen új bíróságának tevékenységébe. Ám ezen a téren nem tartalmaz a hatályos Egyházi Törvénykönyvben foglaltaktól eltérő előírást a Normae de delictis szövege, hiszen a kitétel az eljárás folyamán alkalmazható szakértőkre vonatkozik (1574-1575. kánonok), nem pedig az imént felsorolt egyházi hivatalokra. Az is nyilvánvaló, hogy a hatodik parancsolattal szembeni és kiskorúval elkövetett büntetendő cselekmények alapos és lehetőleg mindenre kiterjedő vizsgálatához az esetek túlnyomó többségében hangsúlyosan szükség van különböző területek szakértőinek bevonására, akikre szintén vonatkozik, hogy erkölcsileg fedhetetlennek kell lenniük. A hatályos Kódex nem szabályozza részletesen az előzetes vizsgálat ordinárius általi lefolytatásának módját, hanem elsődlegesen az elégséges tények összegyűjtésére, és azoknak minél több szempontból való elemzésére teszi a hangsúlyt.82 Ha az előzetes vizsgálat bármely szakaszában valószínűsíthetővé válik a legsúlyosabb büntetendő cselekmények közé tartozó tett elkövetése, úgy a vizsgálatot azonnal meg kell szakítani és az ügyben való további bírósági tevékenységet haladéktalanul át kell engedni a Hittani Kongregációnak.83 Amennyiben a konkrét eset előzetes vizsgálat nélkül kerülne a Hittani Kongregáció bírósága elé, úgy az mindaddig nem indítja el a büntető eljárást, amíg saját maga le nem folytatta az előzetes vizsgálatot. Az említett bíróság, amely első és másodfokon jogosult ítélkezni, az egyes ügyekben három vagy öttagú bírósági turnusokban jár el.84 A bírósági eljárás fo79 Normae de delictis, Art. 9. 80 Normae de delictis, Art. 10. 81 Normae de delictis, Arts. 11-14. 82 Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, ed. MARZOA, A. — MIRAS, J. — RODRIGUEZ-OCANA, R., I-IV/2. Montreal 2004. IV/2. 1995 (SANCHIS, J.). 83 De Paolts, V., Norme “de gravioribus delictis ” riservata alla Congregazione per la Dottrina della Fede, in Periodica 91 (2002) 273-312. 84 Normae de delictis, Art. 22.
