Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban
A LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK... 89 lyamata pápai titok terhe alá esik, amely gyakran félreértésre ad okot a külső szemlélő számára. Azonban le kell szögeznünk: a Hittani Kongregációnak olyan ügyek vannak fenntartva, amelyek tartalma különösen is sértheti a felek jó hírnévhez és a magánszféra védelméhez való jogát. A vád és az annak következtében megindított eljárás még a legsúlyosabb büntetendő cselekmények esetében sem jelentheti, hogy a bizonyítási folyamat - a bizonyítékok és tanúkihallgatások aprólékos és objektív mérlegelése - idején a megvádolt személy jogi kategóriáját összemossuk, az egyházi bíróság által jogerősen elítélt büntetendő cselekményt elkövetett személy státuszával. Ez újból alá húzza a belső fórum védelmét és megsértésének kánonilag szankcionált tilalmát. A belső fórumon felmerülő ügyekre nézve, éppen a gyónási titok teljes körű védelméből fakadóan, az Apostoli Penitenciáriának van sajátos illetékessége.85 Fontos hozzátennünk, hogy a 2010- ben történt törvényi változás végérvényesen rendezte az addig egyedi esetekre - bár minden legsúlyosabb büntetendő cselekmény kapcsán - megadott felmentést a büntetendő cselekmények általános elévülési időszaka alól. Ez a hatályos Normában egységesen 20 évre emelkedett. Konklúzió A legsúlyosabb büntetendő cselekmények sajátos kategóriát képeznek a Katolikus Egyház büntetőjogán belül. Az utóbbi időben az érdeklődés homlokterébe került ennek a kategóriának a kánoni szabályozása. A fentiekben a kánonjogtörténeti források, a CIC (1917) normája, valamint a hatályos Egyházi Törvénykönyvön kívüli kánoni jogszabályok részletes bemutatásából egyértelműen kitűnt, hogy az Egyház a rendelkezésére álló saját eszközeivel folyamatosan - azaz nem a 20-21. század társadalmi nyomása következtében - súlyosan büntette és bünteti azokat a cselekményeket, amelyek elsődleges célját, azaz a lelkek üdvösségét és az azt előmozdító szentségeket közvetlenül rombolják. Ezek között a büntetendő cselekmények között vannak olyanok, amelyek egyúttal a társadalmon belüli alapvető erkölcsi és emberi jogi normákat is sértenek. Azonban világosan kell látnunk, hogy a legsúlyosabb büntetendő cselekmények köre ennél jóval tágabb az egyházi büntetőjogban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyházjog csak lelki eszközökkel (pl. szentségek vételétől való eltiltás, ill. kiközösítés, stb.) tudja szankcionálni azokat a tetteket, amelyekkel az adott személyek az Egyház doktrinális és diszciplináris normáit megszegték. Ez a hívő ember számára ténylegesen súlyos büntetést jelent. A Flittani Kongregáció önálló bíróságának a felállítása és annak pontos eljárási rendje kellőképpen alátámasztja az Egyház határozott elkötelezettségét a legsúlyosabb büntetendő cselekmények legszigorúbb megítélése terén. 85 SCICLUNA, CH. J., Congregazione per la Dottrina della Fede. Competenze dottrinali e disciplinari, in SODI, M. - ICKX, J. (a cura di), La Penilenzieria Apostolica e il Sacramento della Penilenza. Percorsi storici - guiridici - teologici e prospettive pastorali (Monumenta Studia Instrumenta Liturgica 55), Città del Vaticano 2009. 259-263, különösen 262-263.
