Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban

KÁNONJOG 15 (2013) 77-89.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

A LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ÉS A RÁJUK VONATKOZÓ EGYEDI ELJÁRÁS A KÁNONI JOGBAN*

I. A «DELICTA GRAVIORA» MEGÍTÉLÉSÉNEK JOGFORRÁSAI; II. AZ OLTÁRISZENTSÉGGEL KAPCSOLATOS LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK; III. A GYÓNÁS SZENTSÉGÉVEL KAPCSOLATOS LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK; IV. A SZENT REND KISZOLGÁLTATÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNY; V. A HATODIK PARANCSOLATTAL SZEMBENI BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK: 1. Nagykorúakkal elkövetett legsúlyosabb büntetendő cselekmények a hatodik parancs megsértése terén, 2. A kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélés mint legsúlyosabb büntetendő cselekmény, VI. A LEGSÚLYOSABB BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK ESETÉBEN ALKALMAZANDÓ ELJÁRÁS; KONKLÚZIÓ

„Ordinarius procedúrám iudicialem vel administrativam ad poenas irrogandas vel declarandas tunc tantum promovendam curet, cum perspexerit neque fraterna correctione neque correptione neque aliis pastoralis sollicitudinis viis satis posse scandalum reparari, iustitiam restitui, reum emendari.” A hatályos Egyházi Törvénykönyvnek ez az alapelve az egyik legmeghatározóbb példája az egyházi büntetőjog jellegzetességének: olyan végső eszköz, amely segíti az igazságosság helyreállítását, az elkövető megjobbítását, az okozott kár elhárítását és a további hasonló cselekmények megelőzését. Ez a meggyőződés nemcsak a CIC 1341. kánonjában, hanem annak elődjében, a CIC (1917) Can. 2214 § 2-ben is megtalálható, amely szó szerint idézi a Trentói Zsinat (1545-1563) XIII. szessziójának rendelkezését.1 Az alapelv Egyházon belüli ősiségét jól jelzi, hogy hasonló tartalmú rendelkezéseket találunk már a Decretum Gratiani-ban is.2 A legutóbbi időben egyre erőteljesebb külső nyomás nehezedik az Egyház saját büntetőjogára. Az egyházi hatóság irányában megfogalmazott világi elvárások meglehetősen szelektívek, és számos esetben igényeik nincsenek összhangban a büntetőeljárásoknak a kontinentális jogrendszerekben bevett alapelveivel (pl. folyamatban lévő előzetes vizsgálat, vagy ítélettel még le nem zárult büntetőeljárás adatainak a nyilvánosságra hozhatatlansága); mindeközben nagyon gyakran nem rendelkeznek kellő mélységű ismerettel és tapasztalattal az egyházi büntetendő cselekmények rendszeréről, határozott kategóriáiról, az egyházi büntetőeljárás lefolytatásának jellegzetességeiről, és az egyes - megfelelő módon bizonyított - ügyekben az Egyház rendelkezésére álló szankciókról. Hangsúlyosan igaz ez az ún. külső és belső fó* Készült Rómában az OTKA K 106300-as program keretében. Elhangzott a Magyar Kánonjogi Társaság 2012. október 2-i konferenciáján (Budapest).

1 Cone. Tridentinum, Sessio XIII (11 oct. 1551), De reformatione, Can. II: Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973.3 (továbbiakban COD) 699.

2 D. 45. cc. 4, 6, 9, 14, 16 (FRIEDBERG I. 161-164); D. 86 c. 2 (FRIEDBERG I. 298); C. 23 q. 5 cc. 1,3 (Friedberg I. 928-930).