Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A legsúlyosabb büntetendő cselekmények és a rájuk vonatkozó egyedi eljárás a kánoni jogban

78

SzuROMi Szabolcs Anzelm

rum területével kapcsolatosan (vő. gyónásban elhangzott büntetendő cselekmény megvallása). Az említett elvárások természetesen főként a civil társadalmat legsúlyosabban érintő, és az állami hatóság által is büntetendőnek ítélt cselekményekkel kapcsolatosak. Különösen is igaz ez akkor, ha a cselekmény elkövetésével megvádolt személy felszentelt szolgálattevő, megszentelt életet élő vagy olyan valaki, aki valamely, az Egyház által fenntartott intézmény működéséhez köthető. Számos további büntetendő cselekmény van azonban, amely az Egyház saját joga szerint szintén nagyon súlyos megítélés alá esik, de mivel az állami hatóság számára neutrális, így nem kerül a nyilvánosság érdeklődésének homlokterébe. Vannak olyan kérdések is, amelyek mint kánonilag büntetendő cselekmények, magukat az Egyház hitelveit (vő. dogmatikus tanítását) érintik, így megértésükhöz a katolikus teológia beható ismeretére van szükség. Mindezen cselekményt közösen delicta graviora-nak, azaz legsúlyosabb büntetendő cselekményeknek nevezzük.3

I. A «DELICTA GRAVIORA» MEGÍTÉLÉSÉNEK JOGFORRÁSAI

Az ún. legsúlyosabb büntetendő cselekményeket és az esetükben alkalmazandó büntetőeljárás sajátosságait jelenleg a 2010. május 21-én kiadott Normae de delictis Congregationis pro Doctrina Fidei reservatis seu Normae de delictis contra fidem necnon de gravioribus delictis szabályozza4, amely módosította a korábbi, 2001. május 18-án kiadott hasonló kongregációs rendelkezést.5 Mindez kiegészül II. János Pál pápa 2001. április 30-i Sacramentum sanctitatis tutela kezdetű motu proprio-jával6, a Hittani Kongregációnak a nők pappá szentelésére vonatkozó 2007. december 19-i általános határozatával7, valamint természetesen a hatályos latin Egyházi Törvénykönyv és a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe vonatkozó rendelkezéseivel.8 A Hittani Kongregáció 2011. május 3-án külön körlevelet adott közre a világ katolikus püspöki konferenciái számára, a klerikusok által kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális abúzusok ügyében alkalmazandó megfelelő eljárás pontos ismertetése céljából.9

3 DE PAOLIS, V., Norme "de gravioribus delictis ” riservata alla Congregazione per la Dottrina della Fede, in Periodica 91 (2002) 273-312.

4 C. PRO DOCTRINA Fidei, Normae, de delictis Congregationi pro Doctrina Fidei reservatis seu Normae de delictis contra fidem necnon de gravioribus delictis (21 mai. 2010), in AAS 102 (2010) 419-434. Vö. RENKEN, J.A., Nonnae de gravioribus delictis: 2010 Revised Version. Text and Commentary, in Studies in Church Law VI (2010) 51-116. DHAS, V.G., Modifiche indrodotte nelle norme rigardanti: “gravioria Delicta", in Apollinaris 84 (2011) 337-381.

5 C. PRO DOCTRINA Fidei, Epistula, a Concregatione pro Doctrina Fidei missa ad totius Catholicae Ecclesiae Episcopos aliosque Ordinarios et Hierarchas interesse habentes: De Delictis Gravioribus eidem Congregationi pro Doctrina Fidei reservatis (18 mai. 2001): AAS 93 (2001) 785-788.

6 IOANNES PAULUS II, Litt.Ap. Sacramentorum sanctitatis tutela (30 apr. 2001): AAS 93 (2001) 737-739.

7 C. PRO DOCTRINA Fidei, Decretum gen. De delicto attentatae sacrae ordinationis mulieris (19 dee. 2007): AAS 100 (2008) 403.

8 Vö. ARRIETA, J.I., Cadinal Ratzinger ’s Influence on the Revision of Canonical Penal Law System, in Studies in Church Law VI (2010) 117-128.

9 C. PRO DOCTRINA Fidei, Litt.Circ. per aiutare le Conferenze Episcopali nel preparare Linee guida per il trattamento dei casi di abuso sessuale nei confronti di minori da parte di chierici (3 mai. 2011): AAS 103 (2011) 406-412.