Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Mitták Tünde: A világi rendek alapításának jogi kérdései a latin egyházban, különös tekintettel a Ferences Világi Rendre
A VILÁGI RENDEK ALAPÍTÁSÁNAK JOGI KÉRDÉSEI A LATIN EGYHÁZBAN... 69 II. János Pál pápa a Vita consecrata 12. pontjában az Istennek szentelt élet új és megújított formáit különbözteti meg.22 A megyéspüspök feladata az új alapító karizmák felismerése, az alapítóknak való segítségnyújtás és a megszentelt élet intézményeinek összességére vonatkozó általános szabályok szerinti mérlegelés.23 Az alapítási jog valójában a végrehajtó hatalom része, ezért ez a jogkör megbízottnak delegálható, azonban csak a saját egyházmegyén belül gyakorolható. Ugyanakkor a létesítő püspök, vagy megbízott személy nem válik a szóban forgó intézmény automatikus alapítójává, hanem az intézmény egyházmegyei jogú státust nyer, jóllehet a tevékenységét más egyházmegyékre is kiterjesztheti. Ami az alapítási procedúrát illeti, szigorú követelmény, hogy az formális határozattal történjen. Ez a dekrétum valójában az egyedi közigazgatási intézkedések körébe tartozó egyedi határozat, ennélfogva értelemszerűen írásban kell meghozni (CIC 51. kán.) és érvényesek rá a 48-58. kánonokban foglalt rendelkezések. Ez - összehasonlítva a CIC ( 1917) Can. 492-vel, amely a püspöknek csak a szerzetesi kongregáció alapítására adott kompetenciát, míg a szerzetesrendek alapítása az Apostoli Szentszékhez rezervált jogkör volt - kétlépcsős eljárás. A Szentszék által előírt formaságok betartásával történő alapításról utólag a Szentszéket tájékoztatni kell, amely a püspöki alapítást jóváhagyja vagy elismeri. Az 589. kánon értelmében a szóban forgó intézmény a szabályszerű alapítással és utólagos elismeréssel vagy jóváhagyással egyházmegyei jogú megszentelt élet intézménye lesz.24 Tekintettel arra, hogy a hatályos jog szerint a világi rendek társulások, a már hivatkozott 303. kánon értelmében alapításukat illetően nem a megszentelt élet intézményeire, hanem a krisztushívők társulásaira vonatkozó általános szabályok irányadóak. A társulásokra vonatkozó egyetemes egyházi jog közös szabályai alapján consociatio csak meghatározott cél érdekében jöhet létre, amelyhez a csatlakozás önkéntes és tartós. Helmut Schnizer ezeket a társulásokat a krisztushívők jogilag szervezett összességének nevezi, hiszen - ahogyan az a 304. kánonban meghatározást nyert - minden társulásnak rendelkeznie kell saját szabályzattal, amely meghatározza a közösség feladatát, célját, a működési elveket, a tagsági jogokat és a vezetést.25 Ezek a célok a 298. kánon értelmében az egyház természetfeletti küldetésével kapcsolatosak és csak azok a társulások nyernek elismerést a kánoni jogrendben, amelyek az itt meghatározott valamely cél megvalósítására alakulnak. Ezek az alábbiak:- tökéletesebb életre törekvés, vagy- nyilvános istentisztelet, illetve keresztény tanítás előmozdítása, vagy- más apostoli tevékenység (evangélium hirdetése, vallásosság vagy segítő szeretet gyakorlása, világi élet keresztény szellemmel való átitatása). 22 VC 20: AAS 88 (1996) 385. 23 Vö. VC 79-80: AAS 88 (1996) 435^137. PC 332. 24 ANDRÉS, D. J., Szerzetesjog, Magyarázat az Egyházi Törvénykönyv 573-746. kánonjához (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitas Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/2), Budapest 1999. 13-14. 25 SCHNIZER, H., Die Vereinigungen in der Kirche, in LISTL, J. - SCHMITZ, H. (Hrsg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1999.2 563-590, különösen 571-576; vö. Kirchliche Vereinigungen, in Lexikon Jur Theologie und Kirche, IX. Freiburg 1986. 684.
