Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Mitták Tünde: A világi rendek alapításának jogi kérdései a latin egyházban, különös tekintettel a Ferences Világi Rendre

66

Mitták Tünde

3. kijavítás és próba után a szabályzat jóváhagyása (decretum approbationis constitutionum). Legtöbb esetben ezek először csak ideiglenes jóváhagyások voltak és akár 3-5 év is eltelt, mire végleges jóváhagyást kaptak.9

Megemlítendő, hogy ezeknek a fokozatoknak betartását a Szerzetes Kongregáció nem mindig követelte meg, ugyanis ha valamely szerzet szabályzata megfelelt a törvényi elvárásoknak és eredményesen működött, akkor egyes fokozatok el is maradhattak.

2. A megszentelt élet intézményei és a világi rendek alapítása a hatályos jog szerint

A szerzetesi élet és a megszentelt élet elkülönítése csak a világi intézmények megjelenésével nyert megfogalmazást, miután XII. Piusz pápa (1939-1958) az

1947. február 2-án kelt, Provida Mater kezdetű apostoli konstitúcióban deklarálta a világi intézmények (institutum saeculare) fogalmát, jelentőségét és az azokra vonatkozó szabályokat.10 A világi intézményekről a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) a szerzetesi élet korszerű megújításáról szóló határozatában, a Perfectae caritatis 11. pontjában rendelkezik.11 12 Ezt a kategorizálást átvette az 1983-as CIC is, amelyet január 25-én a Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli rendelkezésével II. János Pál pápa (1978-2005) hirdetett ki.

Az egyháztörténelem során a megszentelt élet számos formája alakult ki és maga a szerzetesi élet is jelentős változáson ment keresztül. Már a korábbi évszázadokban is megpróbálták ezeket az intézményeket tipizálni, amely szintén a változásjeleit viseli magán. Azt, hogy ez idő szerint melyek ezek az intézmények, az 1983-as Egyházi Törvénykönyv II. könyvének III. része mutatja be „A megszentelt élet intézményei és az apostoli élet társaságai” címszó alatt (CIC 573-746. kk.). Megjegyzendő, hogy a Codex egészen más szemléletben tárgyalja ezeket az intézményeket, mint az 1917-es törvénykönyv. Ennek alapja a II. Vatikáni Zsinat tanítása, különösképpen az Egyházról szóló Lumen Gentium VI. fejezete és a már említett Perfectae caritatis.'2 A szerzetesi intézmények aggiomamentoját célzó

9 BÁNK J., Kánoni jog, I. Budapest 1960. 636-647, különösen 644—647; vö. SCHERMANN E., Szerzetesjog, 15-24. NOTTER A., A szerzetesi professio egyházi és világi jog szerint, Budapest 1908. 71-75.

10 AAS 39 (1947) 114—124; vö. XII. Pius Provida Mater kezdetű apostoli konstitúciója a tökéletesség megszerzésére szolgáló kánoni állapotról s világi intézményekről (ford. BÁNK J.), Budapest

1948. 20-26, különösen 20.: .Azokat a papi vagy világi társaságokat, melyeknek tagjai a keresztény tökéletesség megszerzésére és az apostolkodás teljes gyakorlására a világban az evangéliumi tanácsokat követik, a híveknek egyéb általános egyesületeitől (682-725. kánon) való pontos megkülönböztetés végett, sajátos néven Intézményeknek vagy Világi Intézményeknek nevezzük, s reájuk a jelen Apostoli Constitutio szabályai irányadók.”

11 Perfectae caritatis, in DIÓS I. (szerk.), A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István Kézikönyvek 2), Budapest 2000. 327; vö. Vita consecrata 10. és 60. pontja: AAS 88 (1996) 384. és 433—435.

12 Mindkét dokumentumot több ülésszakon keresztül tárgyalták, mire a tervezetekből kialakult a végleges szöveg. A Lumen Gentiumot 1964. november 21-én szavazták meg, míg a Perfectae caritatist 1965. október 28-án hirdették ki. Lásd in DIÓS I. (szerk.), A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 111-124. és 311-313. Az eredeti szöveghez vö. Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 1973.3 (továbbiakban: COD) 939-947. és 849-899.