Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái
52 KUMINETZ GÉZA A katolikus lelkipásztornak először is Krisztus emberekkel bánó magatartását kell tanulmányoznia, Tőle kell elsajátítania a tapintatot, emberismeretet, empátiát. Másodszor azt kell tanulmányoznia, hogy milyennek akarta Krisztus az O egyházát, hiszen ez a további helyes lelkipásztori tevékenység kulcsa. I. AZ EGYHÁZ ÉS JOGRENDJE - A KATOLIKUS EGYHÁZ FELFOGÁSÁBAN Krisztus egy sajátos vallási közösséget, egyházat alapított, az Ő egyházát, melynek lényegi struktúráját és működési elveit is megalkotta, melybe minden embert meghívott, hogy a népek családjai békében élhessenek, ám ehhez egy fő alatt kell egyesülniük. Milyennek is akarta Krisztus az ő örökösét, vagyis az egyházat? Láthatónak és láthatatlannak egyszerre.5 Krisztus tanította először az emberiség történelme során, hogy egy Atyának vagyunk a gyermekei, vagyis méltóságát tekintve (de nem egyenlő talentumai, kivívott készségei, a társadalmi hierarchiában betöltött szerepe alapján) minden ember egyenlő és hogy ennek a méltóságnak a birtokba vétele az Ő tanításának a szabad és felelősségteljes elfogadását, életre váltását jelenti. Ezért is neveztetnek Krisztus követői a szabadság fiainak, s ezt a vonást tükrözi az önkéntesség elve is. Senki földi uralkodó sem képes olyan bensőséges kapcsolatot kialakítani és ápolni alárendeltjeivel, mint amilyen közvetlen és bensőséges viszonyban van Krisztus a híveivel.6 Innen van, hogy az egyházi hierarchia a maga pásztori eszközeivel is csak animálhatja ezt a belsőséges kapcsolatot. Ugyanakkor e tanítás és életvitel azonban nem közvetlen megvilágosodás vagy megvilágosítás, hanem közvetítés útján érkezik el az egyes emberhez. A hívek közössége és hitátadó tevékenysége révén. Ugyanakkor van ebben a közvetítésben valami közvetlenség is: „Közvetlen ez a beszéd, amennyiben az isteni igazság (Veritas prima) személyes felfogásáról és elfogadásáról van szó (...) Közvetett azonban, mivel nem egyéni, belső felvilágosítás, hanem az emberi fogalom- alkotás rendes módja, a tanítás, a szó, az ige ennek a szerve: fides ex auditu, auditus autem per verbum Christi”,7 Krisztus tanítványainak közössége az Egyház, s bár belső összetartó ereje a Szentlélek,8 mégis alkotmányos társaság is. Ahol közösség van, ott szükségképp van hierarchia is, mely igyekszik összetartani azt, s a kitűzött cél felé irányítja, tanítással, Krisztus kegyelmeinek rendelkezésre bocsátásával és a fegyelem rendjével. Krisztus egyházában is van tehát a tekintélynek, a hatalomnak látható szerve, melynek feladata nem más, mint: „Krisztusszolgálat, krisztushoz vezetés, a kegyelmi élet előkészítése és megőrzése”.9 5 BÉKÉS G., Ökumenizmus (Teológiai Kiskönyvtár III/ll), Róma 1976. 87. 6 HORVÁTH, S., Krisztus királysága, Budapest 1927. 69. 7 HORVÁTH, S., A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége, 9-10. 8 A Szentlélek ugyanakkor a maga teljességében és hiánytalanul csak a megdicsőültek egyházát hatja át. Míg a vándorok egyháza, vagyis a földi egyház „formálandó emberekből álló szervezet, amelyet az emberi élet törvényei szerint is kell alakítani, életét pedig ezek szemmel tartása mellett kell megítélni”. Vö. HORVÁTH S., A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége, 21. 9 Vö. HORVÁTH, S., A pápaság mint a vándoregyház világossága és erőssége, 23.
