Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái

KÁNONJOG 15 (2013) 49-62.

KUMINETZ Géza

A KATOLIKUS LELKIPÁSZTOR ÖKUMENIKUS ÉRZÉKENYSÉGE ÉS KÁNONJOGI GARANCIÁI

BEVEZETÉS; I. AZ EGYHÁZ ÉS JOGRENDJE - A KATOLIKUS EGYHÁZ FELFOGÁSÁBAN; II. AZ ÖKU- MENIZMUS ELVEI ÉS TÜKRÖZŐDÉSEI A KATOLIKUS EGYHÁZ JOGRENDJÉBEN: 1 .Az ökumenizmus elvei, 2. Az ökumenizmus elveinek érvényesítése a kánonjogban', a. Az ökumenikus tevékenység struktúrái, b. Az ökumenikus tevékenység működése; KONKLÚZIÓ

Bevezetés

Az ember értelmes, érző lény, aki nemcsak befogadja a külső és belső világa ingereit, hanem a valóság adatait értékeli is, tényeket és értékeket állapítva meg. E tények és értékek (logikai, erkölcsi és esztétikai) aztán világgá, világnézetté, vagyis vallásokká érnek (a végső kérdések és a végső válaszok ezek, melyek kijelölik az ember helyét és tevékenységét a mindenségben), melyben ott van a felismert igazsághoz való feltétlen kötődés mellett a félelem, az előítélet, a megszokás, vagy épp a problémák kellően át nem gondolni akarása is. Minden világnézetben, vallásban van valami magva az igazságnak, hiszen, ha teljesen tévedések lennének, senki sem hinne bennük. Az értelem mellett a hit játszik fő szerepet a világnézet, vagyis a vallás kialakulásában. A belátott igazság még önmagában nem késztet tettekre, ahhoz hinni is kell meggyőződéssel az eszmékben és eszményekben. Az eltérő vélemények, és a mögöttük ható meggyőződések vagy perbeszédet, ellentétet és ellenségeskedést ébresztenek, vagy a párbeszéd útjára késztetik az egyes felfogások képviselőit, mintha azt mondanák ezzel egymásnak; Adj számot sáfárkodásodról, vagyis érveket, értelmes magyarázatot kérünk a másiktól, egymástól.

Ebben a vallásközi és a krisztushívő felekezetek közti dialógusban ez az érteni és természetesen a meggyőzni vágyás vezeti a katolikus egyházat. A katolikus szellem ugyanis, akár anonim módon is, azt jelenti, hogy fel akarok ismemi és követni minden igazán emberit és valóban istenit; amikor is felismerem és követem, hogy a hit és a tudás, a szó és a tett egymásnak édes testvérei; amikor felismerem, hogy a hitnek a hitetlenség, a tudásnak a tudatlanság az ellentéte. Nincs olyan hit, miben ne lenne tudás és nincs olyan tudás, miben ne lenne ott a hit, a szubjektum, a személyes én-központ állásfoglalása: szeretete, ellenszenve, netán gyűlölete. Igen, ez az egész szerintiség képesít minket arra, hogy az egymásnak ellentmondani látszó igazságokat, társadalmi erőket magasabb, szerves, reális és termékeny egységbe rendezzük. Itt nincsenek irányok, iskolák, pártok, csoportosulások, mozgalmak, legalábbis abban az értelemben nincsenek, hogy egy vagy néhány igazság, eszme zászlaja alá rendeznék szimpatizánsaik erőit, óhatatlanul kizárva