Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen
BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK... 37 lehet okozni, mintha csupán katedráról való oktatás történik. Ennek megfelelően nem szükséges tehát lekorlátozni a „ docet ” szót pusztán az iskolai jellegű oktatásra,27 hanem ide sorolható a bármilyen módon való nyilvános terjesztés is28. Fontos, hogy a tanítás, amit az illető képvisel, valóban a pápától vagy az egyetemes zsinattól elítélt tanítás legyen, ne csupán egy-egy püspök vagy teológus magánvéleményével álljon szemben.29 Figyelembe kell azonban venni a kutatási és publikálási (218. kán.) valamint a véleménynyilvánítási szabadságot (212. kán. 3. §), és emiatt ennél a kánonnál is fontos a szövegek szoros értelmezése.30 A kánon második része az elöljárók törvényes parancsával vagy tiltásával szembeni engedetlenségről szól. Törvényes a parancs vagy tiltás, ha minden a törvényességi kritériumoknak megfelel: azaz törvényes elöljáró, az előírások betartásával saját hatáskörében, alárendeltjei számára adta ki, és ha annak kiadása során saját hatáskörét nem lépte túl.31 Ide tartozik minden parancs, azok is, amelyek nem büntető parancsok.32 Ide tartozik továbbá a szerzetesi (és egyéb megszentelt élet) intézmények szabályzatával való szembefordulás is, melynek büntetése a 696. kán. 1. §-a szerint akár az elbocsátás is lehet: Elbocsátható a tag „az elöljárók törvényes parancsaival szemben súlyos dologban tanúsított makacs engedetlenség” miatt. A büntetendő cselekmény megvalósulásához mindkét esetben teljesülnie kell a makacsságnak, azaz, hogy az illető a figyelmeztetés ellenére is tartson ki az elítélt tanítás terjesztésében, illetve az engedetlenség a figyelmeztetés után is fennálljon. A figyelmeztetés szükségessége összhangban áll az 1347. kánonnal, mely előírja ezt a makacsság megállapításához, hisz igazából a makacsságról a figyelmeztetés kiadásával lehet a legalkalmasabban meggyőződni. Előfordulhat az is, hogy az illető nincs is tisztában azzal, hogy amit tanít, az elítélt tanítás, illetve hogy amit tesz, az engedetlenség. Egy jóhiszemű tévedő pedig egy ilyen figyelmeztetés után akár vissza is találhat a helyes útra. A figyelmeztetést írásba kell foglalni, megfelelően, kánoni figyelmeztetésként megfogalmazva, hogy szükség esetén később büntetőeljárásban használható legyen. Ebben a figyelmeztetésben fel kell hívni az elkövető figyelmét arra, hogy amit tesz, az törvénytelen, fel kell szólítani az attól való elállásra, időt kell hagyni neki a megjavulásra és kilátásba kell helyezni a büntetés lehetőségét (ha a büntetést nem is konkrétan megnevezve) arra az esetre, ha nem engedelmeskedik a figyelmeztetésnek. Ha az illető e figyelmeztetés után szakít a törvénytelen cselekedettel, illetve ha ki sem adják a figyelmeztetést, a 27 MARZOA, Á. - Miras, J. - RodrÍguez-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary, IV/I. 469 (Errázuriz). 28 ERDŐ P., Egyházjog, 645. 29 BEAL, J. P. - CORIDEN, J. A. - GREEN, T. J. (ed.), New Commentary, 1581 (GREEN). 30 BORRAS, A., Les Sanctions Dans L’Église, 174. 31 Caparros, E. - THÉRIAULT, M. - THORN, J. (ed.), The Code of Canon Law Annotated, 1069 (Arias). 32 ERDŐ P., Egyházjog, 646.
