Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról
12 Erdő Péter Mikor Nagy Károly hosszú harcokban - melyeket főként fia, Pippin, a tartományok prefektusai, a comes-ek és a legatus-ok vezettek6 - legyőzte az avarokat, sor került Pannónia világi és egyházi igazgatásának megszervezésére. A Drávától északra és a Rábától keletre fekvő, a Dunáig terjedő terület a 8. század végén hozott (796; 799), majd több ízben és formában (így 811-ben) megerősített döntés értelmében az akkorra már érsekség rangjára emelkedő salzburgi egyházmegyéhez7 tartozott. A Rábától nyugatra a passaui egyházmegye területe kezdődött. Bár Pannóniában ekkor már éltek keresztények, az avarok és szlávok körében végzett misszió fontos feladatnak bizonyult. A források mégsem pusztán missziós területek, hanem egyházmegyék közti határokról beszélnek8. Eszerint fővárosunk mai területe (főként a budai oldal) a salzburgi egyházmegye része volt. Az egyházmegyei felosztás császári döntéseken alapult. A kereszténység teijedésével a szlávok között egyházi központok is keletkeztek. A 836 előtt Nyitrán épített templomot a salzburgi érsek szentelte fel. Szent Cyrillus és Methodius 863-ban érkeztek Morvaországba. Ottani és pannóniai térítő útjuk kapcsán változás állt be a terület egyházmegyei hovatartozásában. A régióban működő német papokkal a szláv nyelv egyházi használata és más kérdések kapcsán éles ellentétbe kerültek. A hithirdető testvérek Rómába utaztak a helyzet tisztázása céljából. Ezt követően és Cyrillus halála után Methodius már nem Morvaországba, hanem Pannóniába tért vissza. Itt, a mai Dunántúl területén, Kocel tartományában missziós sikereket ért el. Ezek után Methodius Kocel kérésével Rómába utazott, ahol 870-ben II. Hadrianus pápa „Pannónia részére püspökké szentelte”9. A pápa ekkor Szent Andronicus régi püspöki székét jelölte ki Methodius számára, ez pedig a sirmiumi püspökség volt, amelynek működése 582-ben szűnt meg, amikor a város lakossága a püspökkel együtt elmenekült az avarok elől10. VIII. János pápa egy későbbi levele11 a pannóniaiak régi püspökségét említi. Methodius egyházmegyéje kiterjedt Pannóniára, Morvaországra és még Szerbiára is12. Methodius főpapi működésének színhelye eleinte Zalavár volt. Onnan tértek haza súlyos konfliktusok után egyházmegyéjük központjába az addig ott tevékenykedő salzburgi papok Richbald főesperes vezetésével, aki 6 Vö. pl. ElNHARDUS, Vita Karoli Magni, 13: HALPHEN, L. (ed.), Éginhard. Vie de Charlemagne, Paris 41967. 38. 7 Vö. BaliCS L., A kereszténység története, 236, 246. A 796-os döntéshez és megerősítéseihez lásd WOLFRAM, H., Arn von Salzburg und Karl der Große, in DOPSCH, H. - Kramml, P.F. - WEIß, A.S. (Hrsg.), 1200 Jahre Erzbistum Salzburg. Die älteste Metropole im deutschen Sprachraum (Mitteilungen der Gesellschaft fur Salzburger Landeskunde 18. Ergänzungsband), Salzburg 1999. 23, 30 (14. jegyzet). 8 WOLFRAM, H., Am von Salzburg und Karl der Große, 23-25, 28. 9 BALICS L., A kereszténység története, 271. 10 BALICS L., A kereszténység története, 271. 11 Vö. JAFFÉ, PH., Regesta pontificum romanorum ab condita Ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVII1 (curaverunt Loevenfeld, S. - Kaltenbrunner F. - Ewald, P.), Lipsiae 18852: JE 2973. 12 JE 2973; vö. BALICS L., A kereszténység története, 271.
