Kánonjog 15. (2013)
KÖZLEMÉNYEK - Lefkánits György: Az ügyhallgató szerepe a házassági semmisségi perben - vázlat az egyházi bíróságok joggyakorlata számára
108 Joggyakorlat 1. Van-e valóságos alapja a semmisség kérésének, tehát van- e ténylegesen olyan ok, körülmény a házasság történetében, amely megfelel a CIC szerinti valamelyik semmisségi oknak. 2. Ha van az 1. pontban jelzett semmisségi ok, akkor hogyan sikerül ezt a bírák számára bizonyítani úgy, hogy a bizonyítékok hatására kialakuljon bennük a belső lelkiismereti meggyőződés a semmiség kérdésében (vő. erkölcsi bizonyosság). A bizonyítás szempontjából az egyik legfontosabb szerep az ügyhallgatóé, különösen akkor, ha a per elindítása ügyvéd részvétele nélkül történt. A) Akár ügyvéddel, akár nélküle indul egy per, alapvető fontosságú, hogy az ügyhallgató tisztában legyen az egyházi házasságjoggal, azon belül is a semmisségi percímekkel, azok pontos tartalmával. Csak így biztosítható, hogy az általa tartott meghallgatás során a felek illetve a tanúk válaszaiból képes legyen „kihallani” - megérteni - azokat a kánonjogilag releváns tényállításokat, amelyek alkalmasak az adott pereim bizonyítására. B) A gyakorlatban sokszor megtörténik, hogy a felperes egy levélben röviden leírja a házassága - általa lényegesnek tartott szempontok szerinti (!) - történetét, ezt beküldi a bíróságra, ahol a jegyző, a levél alapján felállítja a percíme(ke)t, amit a bíró jóváhagy (tekintsünk most el attól az esettől, amikor a levélben megfogalmazott okok teljesen irrelevánsak a semmisség szempontjából, viszont a házasság valóban semmis, de a semmisség oka a levélből nem derült ki). C) Ezt követően a jegyző elővesz egy előre elkészített „sablon” kérdéssort, ami az adott pereimre általánosan összeállításra került. Nyilvánvaló, hogy az így alkalmazott „sablon” kérdésekkel, illetve a csak az ezekre adott válaszokkal, soha nem tudjuk az adott konkrét házasság lényegi történéséit felszínre hozni a vallomások során. Ennek okán előfordulhat, hogy a percím ugyan helyesen van meghatározva, de nincsenek feltéve azok a pontos, az adott házasság konkrét történéseire, tényei- re vonatkozó kérdések, amelyek ténylegesen alkalmasak is a percím bizonyítására.6 Ilyenkor rendkívül fontos az ügyhallgató jogi felkészültsége és empatikus képessége is. Hiszen ebben a helyzetben ő az első (N.B. de egyben az utolsó is), aki személyesen találkozik a felekkel és a tanúkkal olyan helyzetben, hogy azok részletesen élőszóban elmondhatják számára a házasságra vonatkozó állításaikat. Ekkor — még ha a jegyző által előre megfogalmazott kérdések „sablonosak” is - de az ügyhallgató ismeri a kánoni jogot (sőt, az egyházi házassági perek folyamán alkalmazottjoggyakorlatot) — előtte ki tud bontakozni a házasság valós története. Ilyen esetben az ún. „ex officio ” kérdések adta lehetőséggel élve, képes a perben azoknak a bizonyítékoknak, tényállításoknak a felszínre hozatalára, jegyzőkönyvbe foglalására, amelyek ténylegesen alkalmasak a percím bizonyítására. Ha azonban az ügyhallgató nem ismeri az adott pereimre vonatkozó kánoni szabályozást, akkor erre nem lesz képes, s akár az is lehet ennek a következménye, hogy nem lesz bizonyított a semmisség a bírák számára. 6 Vö. ERLEBACH, G., II “caput" nelle cause di nullitá matrimoniale. Abbozzo degli aspetti normativi e dottrinali, in KOWAL, J. — Llobell, J. (a cura di), «Iustitia et Iudicium». Studi di diritto matrimoniale e processuale canonico in onore di Antoni Stankiewicz, III. Cittá del Vaticano 2010. 1761-1771.
