Kánonjog 15. (2013)
KÖZLEMÉNYEK - Lefkánits György: Az ügyhallgató szerepe a házassági semmisségi perben - vázlat az egyházi bíróságok joggyakorlata számára
Joggyakorlat 109 D) Az ügyhallgató jogtudására és empátiájára van szükség abban az esetben is, amikor a kérdések pertinensek ugyan, de a válaszadó fél, vagy tanú nem képes olyan pontossággal, olyan terjedelemben válaszolni az adott - jó — kérdésre, hogy a válasza ténylegesen tartalmazza is azt az állítást, azt a kifejezést, azokat a tényeket, amelyek az egyébként valóságosan meglévő bizonyíték tartalmát kifejezésre is juttatják, jegyzőkönyvbe foglalható formában. Ilyenkor az ügyhallgató nem elégedhet meg az adott „elégtelen” válasszal, szintén az ex officio kérdések segítségével el kell érnie a valóság pontos kiderítését, ill. felszínre hozatalát. E) További alapvető szempont az ügyhallgató lényeglátása, fogalmazási képessége is. A gyakorlatban ugyanis a meghallgatott személyek az adott kérdésre mindig egy viszonylag hosszabb választ adnak, amely tartalmaz sok felesleges információt is a semmiség bizonyítása szempontjából. Ebből a „halmazból” ki kell tudnia szűrni és meg kell tudnia fogalmazni az írásban készítendő jegyzőkönyvébe a jogilag releváns állításokat. Általában semmiképpen nem fogadhatók el az egyszavas válaszok, hiszen a bírák csak azon állítások alapján tudnak dönteni, amelyek a jegyzőkönyvekben szerepelnek. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekre el kell, hogy hangozzon a határozott „igen” vagy „nem” állítás és ennek be is kell kerülnie a jegyzőkönyvbe. A legtöbb kérdésre azonban tényekkel alátámasztott, indokolt válaszokat kell adniuk a meghallgatottaknak, amelyeket az ügyhallgatónak bele kell foglalnia a jegyzőkönyvbe. Nyilvánvaló, hogy ez sem képzelhető el a kánoni jog kellő ismerete nélkül, de itt most a hangsúly inkább az ügyhallgató lényeglátásán, intelligenciáján van. F) Az ügyhallgató nem lehet felszínes és túlzottan az elhangzott kérdések leegyszerűsítésére törekvő a jegyzőkönyv elkészítése során. Fontos, hogy a legtöbb esetben nem elégséges keresztutalások használata az egyes kérdésekre adott válaszok leírásakor, pl. „lásd a 11. kérdésre adott válasznál". A gyakorlatban sokszor találkozunk ezzel vagy hasonló a megoldással. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egyes kérdéseknek, különösen akkor, ha a kérdéseket ügyvéd készítette, - vélhetően - külön szerepe is van a bizonyítás szempontjából. Még ha az adott kérdés hasonlatos is egy előzőekben feltett kérdéshez, az ügyhallgatónak élnie kell a gyanúperrel, hogy nem véletlenül került ebben a formában, újból feltételre az adott kérdés, tehát nem elégedhet meg a korábbi (egyébként biztosan nem azonos) kérdésre adott válaszra történő visszautalással. G) Ha az ügyhallgatás során derül ki, hogy az adott pereim bizonyítására a felek rendelkeznek egyéb bizonyítékokkal is (levelek, orvosi iratok, stb.), akkor fel kell hívnia a felek figyelmét arra, hogy csatolják a per anyagához azokat. Abban az esetben, ha a peralapító keresetlevél és különösen a feleknek és a tanúknak felteendő kérdőpontok megfogalmazása ügyvéd közreműködésével történik, akkor - ha az ügyvéd valóban felkészült és alapos - viszonylag egyszerűbb dolga van az ügyhallgatónak, de ilyenkor is figyelmet kell fordítani a D), E), F), G) pontok alatt említett esetlegesen felmerülő problémákra.
