Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az egyházi közigazgatási jog mint önálló jogág
8 Erdő Péter összeomlás és a nyomorúság hatására a tömegek kiszolgáltatottsága miatt a beavatkozó közigazgatás eszményét képviseli. AII. világháború után az egész életet irányító állampárti közigazgatás modellje érvényesül4. Jelenlegi, posztmodem korunkban a jogállamiság gyengül. A közakaratot valamilyen formában kifejező, választott állami szervek súlya csökken, a pénzügyi és tömegtájékoztatási csoportok társadalmilag nem ellenőrzött hatalma pedig növekszik. így már nem csupán az a kérdés, hogy mennyire avatkozzon be a liberális piaci és tájékoztatási folyamatokba az állam a közjó védelmében, hanem az is, hogy mi tekinthető közjónak, és hogy az állam képes-e még ilyen beavatkozásra. Ebből a háttérből emelkedik ki az a kérdés, hogy a Katolikus Egyház Krisztustól rendelt teológiai és intézményes valóságára lehet-e korrektül alkalmazni a köz- igazgatási jognak ezt a liberális fogalmát és az ezzel összefüggő követelményeket. II. Hazai kísérletek az egyházi közigazgatási jog megalkotására A világi jogi kultúra hatott az Egyház saját jogával foglalkozó tudósokra és gyakorlati szakemberekre is. Magyarországon a XIX. század végén és a XX. század elején jelentős traktátusok, kézikönyvek jelentek meg „ egyházi közigazgatás ” címmel. Kiemelkedik közülük a neves liberális jogász, Eötvös Károly Lajos5, valamint a Csanádi egyházmegyés pap, Geisz Antal6 munkája. Jellemzőjük, hogy együtt tárgyalják a kánoni jogszabályokat, amelyek a belső, egyházi jogalkotótól származnak, és az állami egyházjog előírásait, melyek a külső, állami hatóságtól erednek. Ez a vegyes forrásokban szabályozott jogterület mint koncepció inkább a történelmi protestáns felfogásnak felelt meg, amely az egyházakra vonatkozó állami jogszabályokat is „egyházjognak”, úgynevezett „külső egyházjognak” tekintette. Ez a személet nem kis részben magának Luthernek a felfogására vezethető vissza, aki a társadalomban megragadható közösségek („egyházak”) rendjének szabályozását is állami feladatnak tekintette7. Külön figyelmet érdemel Kosutány Ignác kísérlete, aki a különböző magyarországi egyházak „alkotmányát” és „közigazgatási jogát” tanulmányozta. Nem katolikus elvi alapokból kiinduló munkája összekapcsolja az alkotmányjog fogalmának az egyházakra való alkalmazását az egyházi közigazgatási jog kérdésével8. Ezért logikusnak látszik, hogy az alábbiakban az egyházi alkotmányjog létjogosultságára és jelentésére is kitérjünk. 4 Vö. Jogi lexikon, 366. 5 EÖTVÖS K.L., Az egyházi közigazgatás kézikönyve, Budapest 1888-1889. 6 GEISZ a., Egyházi Közigazgatás, Temesvár 1910. 7 Vö. HECKEL, J., Lex Charitatis. Eine juristische Untersuchung über das Recht in der Theologie Martin Luther, München 1953. 8 KOSUTÁNY I., A magyarországi egyházak alkotmányának és közigazgatási jogának rövid foglalata, Kolozsvár 1911.
