Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
80 Újházi Lóránd így. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ordináriusok a hagyományos esetekben meg szokták adni az akadály alóli felmentést. Ennek elsődleges oka, hogy a két fél között nincs akkora világnézeti, illetve felfogásbeli különbség, amely komoly veszélyt jelentene a másik fél és a születendő gyermekek hitére, köszönhetően az egyre inkább teijedő hitközömbösségre. IV. FORMÁLIS AKTUS A C1C (1917) a valláskülönbség akadályát mindazokra értette, akik a Katolikus Egyház közösségébe keresztelkedtek, vagy keresztségük után oda felvételt nyertek. Tehát attól függetlenül, hogy később ezek a személyek a Katolikus Egyház közösségét elhagyták, az akadály rájuk is vonatkozott. Az új CIC ezen a területen jelentős változtatást vezetett be. A Kódex 1086. kánonjának 1. §-aígy fogalmazott „érvénytelen a házasság két olyan személy között, akiknek egyikét a katolikus egyházban keresztelték, vagy oda fölvették, és abból formális aktussal nem távozott el, másik pedig nincs megkeresztelve.” így a hatályos CIC rendelkezésének köszönhetően, azokra a keresztényekre nézve, akik „formális aktussal” elhagyták a Katolikus Egyházat, nem vonatkozott a valláskülönbség házassági akadálya. A „törvényhozó” abból indult ki, hogy a valláskülönbség akadályának fő célja a katolikus hit védelme, felesleges olyanokra is kiterjeszteni, akik a katolikus hitet önként és valamilyen külsőleg is érzékelhető formában elhagyták. Az elhagyás ugyanakkor nem teológiai értelemben vett elhagyást jelentett, hiszen aki megkeresztelkedett a Katolikus Egyház közösségébe, az mindig a Katolikus Egyházhoz tartozik. Az egyház elhagyása, a formális aktus, inkább a krisztushívő akarata külső kinyilvánításának a kánonjogi rendszerben foganatosított - az adott személyek kötelességeit és jogait érintő - sajátos helyzet szabályozására született meg.50 Az új Kódex kihirdetése óta azonban a formális aktus alkalmazása sok esetben komoly problémákat generált. A kifejezés jelentése a Jogalkotói” pontosítás hiánya miatt nem volt egyértelmű. így különösen azokon a területeken, ahol a Katolikus Egyház „elhagyása” gyakoribb volt, több kísérlet is történt, hogy meghatározzák, mit is ért a kánoni normaformális aktus alatt. Egyes megközelítés szerint csak a Katolikus Egyház valamelyik szervezeti egysége előtt történt akaratnyilvánítást tekintették a Katolikus Egyház formális elhagyásának. Mások az állami hatóság előtti bejelentetést is formális aktusnak minősítették. Ez azonban csak azokban az országokban volt lehetséges, ahol valamilyen okból - leginkább egyház-finanszírozási szempontok miatt - a felekezeti hovatartozásról állami regisztráció is létezett.51 Ismét más vélemény szerint más felekezetek meggyőződéssel való látogatása, vagy ilyen közösségekbe „újra keresztelkedés” vagy „bérmálkozás” megfelelt az egyház formális aktussal való elhagyásának. Hasonlóképpen, többen a kommu50 Vö. Aymans, W. — MÖRSDORF, K., Kanonisches Recht, Paderbom-München-Wien-Zürich, 2007 III. 438. 51 Vö. PRIMETSHOFER, B., Die Eheschlißung, in LISTL, J. - MÜLLER, H. - SCHMITZ, H. (Hrsg), Hanbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 1983. 763, 788-789.
