Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
72 Újházi Lóránd jezetten nem esik szó, a „régi” előírás szerint, a házassági akadály rájuk is vonatkozik. Jóllehet a régi törvénykönyv házassági akadályokat bevezető kánonjából, mely szerint „mindenki köthet házasságot kivéve, akit a jog eltilt” (CIC [1917] 1035. kán.), illetve a jogképességet korlátozó jogszabályok általános értelmezési alapelvéből, miszerint a jogképességet korlátozó kánonokat szorosan kell értelmezni, ki lehetett következtetni, hogy a kánon csak a katolikusokra vonatkozik, mégis a kérdés lezárására szentszéki válasz született. A Szent Hivatal a freiburgi érsek kérdésére adott válaszban egyértelművé tette, hogy az akadály csak akkor lép fel, ha az egyik fél a Katolikus Egyházba keresztelkedett, vagy érvényes ke- resztsége után oda felvételt nyert. Ugyanakkor az egyház felfogása szerint az akadály akkor sem szűnt meg, ha a katolikus személy a Katolikus Egyházba történt keresztsége vagy felvétele után elhagyta a katolikus hitet.21 1. Az akadály feltétele az érvényes keresztség A fent leírtak alapján látható, hogy kialakult az a ma is érvényes felfogás, hogy a valláskülönbség házassági akadályának alapját az „egyháztagság” és az érvényes keresztség együtt képezi. Az érvényes keresztségre vonatkozó feltételeket a keresztelendőkről szóló 864-871. kánonok tartalmazzák. A felnőttek érvényes keresztségéhez szükséges, hogy a felnőtt ember kinyilvánítsa szándékát a keresztség felvételére (865. kán. 1. §). A hét év alatti gyermekek esetén, akiket úgy tekintünk, mint akik nem felelnek magukért (97. kán. 2. §), a felnőttekkel ellentétben nem beszélhetünk a keresztség akaratlagos kizárásáról. így a gyermekek - feltéve, hogy a kiszolgáltatás formai és tartalmi elemei megvannak - mindig érvényesen, de nem mindig megengedetten vannak megkeresztelve. A keresztség nem „megengedett”, ha az mindkét szülő akarata ellenére (868. kán. 1 °) történik. Ilyen esetekben - általános vélemény alapján - a gyermek bár érvényes keresztséggel rendelkezik, de nem válik a Katolikus Egyház tagjává. Ebből következően a hatályos, jogi” szabályozás szerint, az ilyen érvényesen megkeresztelt személyt, az egyháztagság hiánya miatt nem köti a valláskülönbség házassági akadálya sem. Hasonló a helyzet halálveszélyben, a szülők akarata ellenére történt gyermek- keresztség esetén. Ilyenkor bár a , jogalkotó” a keresztséget nemcsak érvényesnek, de megengedettnek is mondja (868. kán. 2. §), azonban ha a gyermek később felépül, akkor a szülők ellenzése miatt mégsem tekintjük őt a Katolikus Egyház tagjának.22 így az ilyen körülmények között megkeresztelt személyt a valláskülönbség akadálya az egyháztagság hiánya miatt szintén nem kötelezi. A házassági akadály akkor sem lép fel, ha valakit katolikus módon neveltek ugyan, de valamilyen okból kifolyólag nem lett megkeresztelve. Az ilyen személy számra, ha ő később nem katolikussal szeretne házasságot kötni, nem áll fenn a valláskülönbség akadálya. Ezzel szemben, azt a személyt, akit a Katolikus Egy21 Vö. SC. OFF., Resp., in Archiv fiir katholisches Kirchenrecht, 94 (1925) 202. 22 Vö. ÚJHÁZI L., Gyermekek keresztelése és a keresztség „elhalasztásának" kérdése az Egyház hatályos jogában, in Kánonjog 10 (2008) 53-66.
