Kánonjog 14. (2012)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái

64

Szuromi Szabolcs Anzelm

tevékenységének módosulása, általában pedig az okiratok elenyészése.80 Ezekre a leginkább ismert példa az egyes egyetemek vagy monostorok számára kiállított privilégium-levelek. Minderről a Liber Extra X 2. 30. 1 -9-ig részletesen beszél.81 Az X 5. 33. 30 alapján a kiváltság értelmezése mindig a szavak jelentése alapján, szűk értelemben kell, hogy történjen, de úgy, hogy az azt elnyerő számára kedvezményt jelentsen.82

Természetesen a kiváltság visszavonására jogosult volt kezdettől fogva az a kompetens egyházi hatóság, amely korábban megadta azt, de ennek kifejezett formában kellett történnie. Ezen túlmenően megszűnési kategóriák voltak a renuntiatio, a resolutio iure concedentis, az extinctione personae, a praescriptione libertativa, és az expleto numero.

V. Dispensatio (Felmentés)

A felmentés megadására - melynek részletes kifejtését több kolumnán keresztül megtaláljuk pl. a Summa Pisana-ban - a középkori kánonjogban csak a jogalkotó volt képes, és csakis abban az esetben, ha az nem isteni jogi normát tartalmazott. így a római pápa minden tisztán egyházjogi törvény alól - tam particulari quam universali - érvényesen adhat a hívek számára felmentést, amint az részletes kifejtésre kerül a Liber Extra az X 1. 11. 15-ben83, a Liber Sextus a VI 1. 11. 1 -ben84, az Extravagantes Iohannis XXII22. 7. 1 -ben.85 A törvény kötelező erejé80 Theologische Realenzyklopädie, Hrsg, von G. KRAUSE - G. MÜLLER, Berlin - New York I-XXXVI. 1977-2004. XXVII. 454-456.

81 X 2. 30. 7: Examinata causa, quae vertitur inter te et milites Campanicos super ecclesia sancti Angeli de Casaperota, auditis, confessionibus et attestationibus intellectis, inspectis etiam instrumentis et allegationibus indagatis, perpendimus evidenter, arbitrum, quod vicedominus Sabinensis dicebatur super eodem negotio promulgasse, contra formam iuris et compromissi fuisse dictatum. (...). Friedberg II. 447.

82 X 5 . 33 . 30: (...) Quum autem, si res taliter se haberet, nihil eis conferret memorata indulgentia, sine qua id episcopis et aliis praelatis annuentibus liceret eisdem: fraternitati tuae mandamus, quatenus interpretationehuiusmodi reprobata, dum tamen ab aliis, quae hire parochiali proveniunt se prorsus abstineant, datam eis sic licentiam celebrandi auctoritate nostra non differas publicare, ita, quod dicti fratres aliquam ex indulgentia nostra videantur in hoc gratiam consecuti. FRIEDBERG II. 868-869.

83 X 1. 11. 15: (...) quum illi huiusmodi dispensatio a canone minime sit permissa, quam ad solum Romanum Pontificem non est dubium pertinere, ipsi obtemperare non debuit in hac parte; tum etiam, quia reatum periurii saepius variavit, iurando prius, quod archiepiscopus id praeceperat, et poste, quod illud non mandaverat in iudicio confitendo, ipsum de fratrum nostrorum consilio tamdiu ab ordinandi suspendimus potestat, donec nostram meruerit gratiam obtinere. FRIEDBERG II. 122-124.

84 VI 1. 11. 1: (...) Ad ordines quoque maiores, vel beneficia curam animarum habentia, super quibus nequit episcopus dispensare, sine dispensatione sedis apostolicae promoveri non potest. §. 1. Ille vero, cum quo per sedem dispensatur eandem, ut, praemisso non obstante defectu, valeat ad beneficium, etiamsi curam animarum habeat, promoveri, nequit praetextu dispensationis huiusmodi, (quam exorbitantem a hire oportet veluti odiosamrestringi,) nisi unicum beneficium obtinere. FRIEDBERG II. 977.

85 Extrav. Com. 7. un.: (...) Episcopos quoque et eorum superiores etetiam alios praelatos quoscunque, qui praedictis personis vel aliis rium vivendi et habitum supra dictos praeter specialem apostolicae sedis auctoritatem deinceps concesserint, praedeatae excimmunicationis poene ipso hire decernimus subiacere. Dignum est enim, ut adulterinas plantationes, quas non Pater coelestis, sed