Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái
60 SzuROMi Szabolcs Anzelm mok tulajdonságainak leírását konkrét egyedi esetekhez köti a De privilegiis et excessibus privilegiatorum. Számos kiegészítő elvet tudunk leszűrni a IX. Gergely nevéhez kötődő joggyűjtemény több más helyén megtalálható intézkedések szövegéből, melyeket a De officio iudicis ordnarii (X 1. 31. 9)61; a De foro competenti (X 2. 2. 13)62; a De praescriptionibus (X 2. 26. 4, 18)63; a De decimis, primitiis et oblationibus (X 3. 30. 10-12)64; a De regularibus et transeuntibus ad religionem (X 3. 31.18)65; és & De sententia excommunicationis (X 5. 39. 32,45)66 67 cím alatt olvashatunk. A rescriptumok közé tartozott még a jogszabályok értelmezésére kiadott leírat, illetve a bírók kinevezésére kiadott szentszéki dokumentum. Volt olyan eset, amikor már maga a leirat önmagában biztosította a hozzákapcsolt kegyben történő részesedést (vö. rescriptum in forma gratiosa); más esetben meghatalmazást, vagy beleegyezést adott a kérelmezőnek, a kérelmében igényeitekhez (vö. rescriptum in forma commissoria)', de olyan eset is volt, amikor a leirat bizonyos feltételek meglétéhez kötötte, hogy a kedvezményezett a megadott keggyel élhessen (vö. rescriptum in forma mixtá).bl A Rómába eljuttatott kérelemnek tartalmaznia kellett a tények és körülmények kifejtését, a konkrét kérés megfogalmazását, és a kérelem okának a megindokolását. A leirat - a benyújtott petitio-hoz hasonlóan - röviden összegezte a kérdéses ügy tartalmát, a kérelem tárgyában meghozott döntést vagy kegyet, majd pedig annak indoklását. Ez egészülhetett ki a különböző és 61 X 1. 31. 9: (...) ut secundum Nicaenas regulas sua privilegia serventur ecclesiis, praeterquam si apostolica sedes aliquam ecclesiam vel rectorem ipsius quolibet speciali privilegio decreverit honorare, de fratrum nostrorum consilio respondemus, quod, quamdiu clerici tui coram te voluerint stare iuri, compelli non debent iudicium eiusdem patriarchae subire, nisi causa forsitan per appellationem ad eius audientiam perferatur, aut, quod non credimus, ei aliquid super hoc a sede apostolica sit indultum. FRIEDBERG II. 189. 62 X 2. 2. 13: (...) Super quo fraternitati tuae taliter respondemus, quod ad te, utpote ordinarium iudicem, de talibus debent conquerentes habere recursum, maxim esi super his criminibus impetuntur, quae in tua noscuntur dioecesi commisisse; nisi forte hi, quibus delinquentes ipsi deserviunt, ex indulgentia vel consuetudine speciali jurisdictionem huiusmodi valeant sibi vindicare. FRIEDBERG II. 252. 63 X 2. 26. 4: De quarta vero decimae et oblationis defunctorum clericus ab impetitione episcopi quadragenaria praescriptione temporis se posse tueri videtur, nisi forte interim pastoralis sedes caruisset pastore, qui iura ecclesiae suae exigere debuisset. Nam Romana ecclesia tricennalem praescriptionem contra ecclesiam non admittit. FRIEDBERG II. 383. 64 X 3. 30. 10: Ex parte tua ad nos noveris pervenisse, quod albi monachi et nigri, et quidam alii religiosi viri ecclesias tuae iurisdictionis reditibus decimarum, occasione privilegiorum, quae sibi Romana induisit ecclesia, spoliare praesumunt. (...) Sed bonae memoriae praedecessor noster Hadrianus solis fratribus Cisterciensis ordinis, et templariis et hospitalariis decimas laborum suorum, quos propriis manibus vel sumptibus colunt, induisit (...). FRIEDBERG II. 559. 65 X 3. 31. 18: (...) Quum ergo dilectus filius R. monachus vester ad fratres Cisterciensis ordinis transmigraverit, non ut ordini vestro aliquatenus derogaret, sed ut apud eos vitam duceret arctiorem, discretioni vestrae per apostolica scripta praecipiendo mandamus, quatenus super eo, quod de corde puro, et conscientia bona et fide non ficta fecisse dignoscitur, eum nullatenus molestetis, quia caritas est fons proprius, cui non communicat alienus. FRIEDBERG II. 576. 66 X 5. 39. 45: (...) Verum, quia privilegium meretur amittere qui permissa sibi abutitur potestatae, ac frustra legis auxilium invocat qui comittit in legem: volumus et mandamus, ut tales, si tertio a te commoniti se ipsios contempserint emendare, illius efficiantur immunitatis extorres, quae pro clericorum tutela et laicorum violentia coercenda dignoscitur instituta. Friedberg II. 908. 67 VERMEERSCH, A. - CREUSEN, J., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, I. Mechliniae - Romae 1924. 88-89.
