Kánonjog 14. (2012)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái

54

SzuROMi Szabolcs Anzelm

miatt, vagy az egyház jó hírének védelme érdekében dönt a közigazgatási intézkedés meghozatala mellett, ami azonban nem a peres vagy büntető eljárás eredménye. Az 1983. január 25-én kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv 35-93. kánonjáig megtalálható joganyag, bár jelenleg új, összefoglaló címet visel De actibus administrativis singularibus elnevezéssel, de a benne foglalt kategóriák már a korábbi jogban is léteztek. Az illetékes egyházi hatóság által kiadott és a hatályos jogban helyet kapó egyedi határozat, azaz decretum singulare (és annak egyik legjellemzőbb fajtája, az egyedi parancs: praeceptum singulare), a leirat (rescriptum), a kiváltság (privilegium), a felmentés (dispensatio), és az egyéb, önálló csoportot nem eredményező intézkedések, már a korábbi jogban is ismertek voltak. A három legfőbb típust aCIC(1917) egymás után, az általános normák részeként, a 36-86. kánonban, külön-külön, a De rescriptis4, a De privilegiis5, és De dispensationibus6 7 cím alatt tárgyalta. Magához az intézkedési formához kapcsolódó további szabályok azonban az általános normákon túlmenően, az egész régi Kódexben szétszórtan is megtalálhatók voltak. Ebben a CIC (1917) a Corpus iuris canonici gyakorlatát követte, amely az említett három intézkedési kategóriára vonatkozó régi joganyagot nevesítve, egy-egy titulus alá gyűjtötte, mind a Liber Extra-ban, mind a Liber Sexlus-bim. Azok a jogforrás szövegek, amelyek az egyedi végrehajtói döntésekre, valamint azok formai és tartalmi kritériumaira is kitértek ezeken túl számos további helyen és más eltérő címek alatt is megtalálhatóak voltak. Mielőtt az egyes joggyüjtemények anyagának és osztályozásának a bemutatására rátérnénk, fontos megjegyezni, hogy a IX. Gergely pápa által összeállított Regulae iuris1 kilenc szentenciája egyet, a VIII. Bonifác pápa nevéhez kötődő felsorolás pedig nyolcvannyolcból tizenhatot szentelt olyan témának, ami érinti az egyedi egyházi döntések meghozatala és megtartása során alkalmazandó elveket. Ezek Decretales Gregorii vonatkozásában az 18; a Liber Sextus-on belül pedig a 79, 15-1610 11, 2811, 3012, 34-3513, 4214,4615, 4816, 5417, 5718, 6119, 7420, 7721, 8022.

4 CIC (1917) Cann. 36-62; vö. MICHIELS, G., Normae generales juris canonici (Commentarius libri I Codicis Juris Canonici), II. Parisiis - Tomaci - Romae 1949. 278-479.

5 CIC (1917) Cann. 63-79; vö. MICHIELS, G., Normae generales juris canonici, II. 481-653.

6 CIC (1917) Cann. 80-86; vö. MICHIELS, G., Normae generales juris canonici, II. 671-771.

7 Vö. Haering, S. - SCHMITZ, H. (ed.), Diccionario enciclopédico de Derecho Canonico, Barcelona 2008. 730-731.

8 X RJ 1 - Omnis res per quascunque causas nascitur, per easdem dissolvitur. FRIEDBERG II. 927.

9 VI RJ 7 - Privilegium personale personam sequitur et extinguitur cum persona. FRIEDBERG II. 1122.

10 VI RJ 15 — Odia restringi et facores convenit ampliari. VI RJ 16 — Decet beneficium concessum a Principe esse mansurum. FRIEDBERG II. 1122.

11 VI RJ 28 - Quae a jure communi exorbitant nequaquam ad consequentiam sunt trahenda Friedberg II. 1122.

12 VI RJ 30 - In obscuris minimum est sequendam. FRIEDBERG II. 1122.

13 VI RJ 34 - Generi per speciem derogatur. VI RJ 35 - Plus semper in se contimet, quod est minus. Friedberg II. 1123.

14 VI RJ 42 - Accessorium naturam sequi congruit principalis. FRIEDBERG II. 1123.

15 VI RJ 46 - Is, qui in ius succedit alterius, eo hire, quo ille uti debetit. FRIEDBERG II. 1123.

16 VI RJ 48 - Locupletari non debet aliquis, cum alterius iniuria vel iactura. FRIEDBERG II. 1123.

17 VI RJ 54 - Qui prior est tempore, potior est iure. FRIEDBERG II. 1123.