Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyedi közigazgatási intézkedések középkori kánoni forrásai és kategóriái
Az EGYEDI KÖZIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK KÖZÉPKORI KÁNONI FORRÁSAI... 55 Mind a klasszikus, a posztklasszikus és a jusztiniánuszi római jogalkotás és jogrendszer jelentős befolyással volt az Egyház saját belső jogának kikristályosodására, a kora- és érett középkori kánonjogban megtalálható jogtechnikai eszközökre, jogelvekre, jogi kategóriákra és azok terminológiájára.18 19 20 21 22 23 Ennek ellenére nem megalapozottak azok az állítások, amelyek a kánonjogi rendszert pusztán a római jog adaptációjának tekintik, hiszen az Egyház, mint Isten újszövetségi népe, alapításától fogva meghatározott tanbeli és fegyelmi keretek között működött (és működik), melyek alapvetően és lényegileg Jézus Krisztus személyéhez, tanításához és az egyházat létrehozó tettéhez kötődnek.24 A római jog lényegi hatásának jelenlétét legszembetűnőbben a kánonjog általános szabályaiban (normae generales), a római kúria gyakorlati működésében és az egyházi eljárásjogban találjuk meg. Ezen belül - a hatályos egyházjog vonatkozásában - az egyházi törvény fajai (műfajára, külalakjára, tartalmára), kötelező ereje; a természetes személy jogilagjelentős tulajdonságai; az elévülés és elbirtoklás; valamint az eljárásjogban a császárkori perrend átvétele tekintetében történt adaptációra szükséges utalnunk. All. századi joggyűjtemények az egyedi közigazgatási intézkedések közül a rescriptummal, a privilégiummal és a dispensatioval foglalkoznak. Példa erre a Decretum Burchardi Wormatiensis (1004-1022) I.25 és XIII. könyve26 (pl. BW 1. 2927); a Collectio canonum Anselm Lucensis (1081-1083)28 29 VI. könyve"4 (pl. Ans. 6.58-5930); Chartres-i Ivo kánongyüjteménye Decretum szövegcsaládjának IV.31 és V. könyve32; illetve a Tripartita 1. 45. 233. De igaz ez a Bartholomeus 18 VI RJ 57 - Contra eum, qui legem dicere potuit apertius, est interpretatio facienda. Friedberg II. 1123. 19 VI RJ 61 - Quod ob gratiam alicuius conceditur, non est in eius dispendium retorquendum. Friedberg II. 1123. 20 VI RJ 74 - Quod alicui gratiose conceditur, trahi non debet ab aliis in exemplum. Friedberg II. 1124. 21 VI RJ 77 - Rationi congruit, ut succedat in onere, qui substituitur in honore. FRIEDBERG II. 1124. 22 VI RJ 80 - In toto partem non est dubium contineri FRIEDBERG II. 1124. 23 Vő. Thireau, J-h., Introduction historique au droit, Paris 2001. 100-105. SCHIOPPA, A.P., Storia del diritto in Europa. Dal medioevo all’età contemporanea (Collezione di testi e di studi), Bologna 2007. 28-29. 24 ERDŐ, P., Theologie des kanonischen Rechts. Ein systematisch-historischer Versuch, Münster 1999. 100-101; vö. SZUROMI, SZ.A., Authority and sacramentality in the Catholic Church (A Canonical- Theological Schema), in Arrieta, J.I. (a cura di), Jus divinum (XIII Congresso Intemazionale di Diritto Canonico, 17-21 settembre 2008, Venezia), Venezia 2010. 1143-1163, különösen 1143-1145. 25 PL CXL. 549-618. 26 PL CXL. 883-890. 27 PL CXL. 557. 28 VÖ. SZUROMI, Sz.A., Anselm of Lucca as a Canonist. Critical summary on importance of the Collectio Anselmi Lucensis, in Rivista intemazionale di diritto comme 16 (2005) 225-239. 29 Thaner, F. (ed.), Anselmi collectio canonum una cum collectione minore, I-II. Oeniponte 1901-1915 (repr. Aalen 1965) 265-356. 30 Thaner 297. 31 PL CLXI. 263-322. 32 PL CLXI. 321-438. 33 BRETT, M., Tripartita (10th August 2011), http://knowledgeforge.net/.
