Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
48 KUMINETZ GÉZA risztia ünneplése, sőt a maga teljességében csak azok kaphatnak részt az eucharisztikus ünneplés gyümölcseiből, akik teljes közösségben vannak a katolikus egyházzal (és akiket büntetés nem tilt el annak vételétől). Krisztusnak háromféle testéről szokás beszélni: megdicsőült testéről, misztikus testéről, vagyis az egyházról és az eucharisztikus színek alatt megjelenő testéről. Az utóbbi kettő forrása az első. Krisztus egyháza nem más, mint „történeti hatóerőre hangolt, közösségileg megszervezett, látható valósága annak, amit Jézus Krisztus jelent az üdvtörténetnek. A Krisztus adta természetfölötti belátásnak (tanítás) és erőnek (kegyelem), ennek a láthatatlan világnak megszervezett láthatósága ige és szentségek útján, a közösségi szervezetbe tagozódott és valósult természetfölötti élet”.51 Ennek a corpus Christi mysticum-nak szívében foglal helyet a corpus Christi sacramentelle, melyről azt mondja Aquinói Szent Tamás, hogy ennek a szentségnek kegyelmi hatása a Krisztus testének egysége (vő. Summa Theologiae III 73, 3). Ennek a második Krisztusnak, (ti. az Egyháznak) „szimbóluma és foglalata, a láthatatlan krisztusi igazság és kegyelem meg a látható, megszervezett igehirdetés és szentségszolgáltatás között közvetítő valóság; láthatatlan és látható egyszerre, látható a színeiben és láthatatlan a titokzatos valóságában; a kegyelmi életnek állandó elevenítő forrása, az Egyház építő törvénye és életének kivonata, a titokzatos Krisztus alapsejtje és szíve, maga a Christus mysticus szentségi valóságban — ez az Eucharisztia. A Krisztus titokzatos testének hivatása: a lelkek természetfölötti életre támasztása és táplálása az Eucharisztiának mint eledelnek a hét szentségbe tagozódó nagyarányú közvetítése által történik”.52 Az „Úr eucharisztikus testének egysége és oszthatatlansága magában foglalja misztikus testének, vagyis az egyháznak az egységét és oszthatatlanságát. így áll elő az a helyzet, hogy éppen az Eucharisztia zárja ki, hogy azok a gyülekezetek és részegyházak, amelyek a keresztények között léteznek, elegendőek legyenek önmaguknak és hogy minden Krisztus nevében összegyűlt csoport önmagában hordozza az Egyház hatalmának teljességét”.53 Állandó gyakorlata a katolikus egyháznak, hogy csak azokkal a püspökökkel, papokkal mutatja be együtt a misét és csak azoknak a krisztushívőknek adja eledelül az Eucharisztiát (a communicatio in sacris megengedett eseteiben nyújtja kivételesen nem katolikus megkeresztelteknek az Eucharisztiát), akik osztják az egy, igaz, katolikus és apostoli hitet. A közös áldozatbemutatás kifejezi a hitbeli egységet, ami közelebbről a hitvallást, a szentségek hitét és a törvényes pásztoroknak való alárendeltséget jelenti.54 A Katolikus Egyház csak ott ismeri el Krisztus egyházát, ahol püspöki rend működik. Ahol a püspök pedig az evangélium és az Eucharisztia révén egyesíti a népet a Szentiélekben. Az „ilyen egység mint természetes irányulás a részegyház lényegéhez tartozik, tekintettel arra, hogy Isten népének az a része, amely a részegy51 Vö. SCHÜTZ A., Az eucharisztia, 213. 52 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 213-214. 53 Vö. ERDÓ P., Eucharisztikus egyháztan jogi következményekkel, 351. 54 Az egyházzal való teljes és részleges közösségről és a közösség fajairól lásd: De PaoliS, V., Communio in Novo Codice Iuris Canonici, in Periodica 77 (1988) 521-552.
