Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai 49 házat alkotja, mint hívők közössége, direkt kapcsolatban áll az Eucharisztiával. (...) Ennek a belső irányulásnak és rendeltetésnek a radikális kizárása az egyházmegye létesítésének pillanatában azt eredményezné, hogy az egyházmegyét létesítő intézkedés semmis volna”.55 Az Eucharisztia, mint az egység jele, záloga és létesítője az alábbi célokat szolgála: a) közösség Krisztussal; b) közösség a többi krisztushívővel; c) az egyén lelki megerősítője és d) a végső eszkatológikus lakoma előíze.56 IV. AZ EUCHARISZTIÁVAL KAPCSOLATOS TÉVEDÉSEK57 A történelem során ennek a hittitoknak és igazságnak is megjelentek a téves értelmezései. A fő problémát kezdetben a valós jelenlét58 kérdése jelentette, ami Tours-i Berengár fellépésével vette kezdetét, aki metaforikus értelemben vette az eucharisztikus jelenlétet. Az első kilenc században ugyanis mindenki békésen vallotta a valós jelenlétet. Ez a valós jelenlét pedig az alábbi három mozzanatot foglalta magában: 1) A kenyér és a bor színe alatt valósággal jelen van Krisztus teste és vére; 2) Jelen van bármelyik szín alatt az egész Krisztus kiterjedés nélkül; 3) megjelenül azáltal, hogy a kenyér és a bor szubsztanciája átváltozik Krisztus testévé és vérévé (transzszubsztanciáció, vagyis az ún. átlényegülés révén).59 Később a középkor spiritualizáló törekvései a konszekráló papi hatalmat vonták kétségbe. Majd a reformátorok egyoldalúan emelték ki az utolsó vacsora lakomajellegét, s elhalványították annak áldozati jellegét. Egyébként ez a vonás ma is erős és hatással van a katolikusokra is, nevezetesen, hogy az utolsó vacsora olyan búcsúvacsora volt, mely alkalmas arra, hogy szeretetlakomaként ápolja a közösséget. A katolikus tanítás ma is azt vallja, hogy Krisztus valóságosan jelen van a színek alatt, tehát nem jelben vagy képben (figura), nem is erő szerint (virtute) és ez a jelenlét mindaddig tart, míg a színek léteznek. Úgy gondoljuk, hogy az átlényegülés tanát, melyet a transsubstantiatio (esetleg transessentiatio60) terminus technicus fejez ki, ma sem tehetjük félre, mivel az újabb kísérletek, mint a transsignificatio, transfinalizatio kifejezések nem olyan találóak.61 Legújabban a Hittani Kongregáció 1983-ban elutasított bizonyos, az 55 Vö. Erdő P., Eucharisztikus egyháztan jogi következményekkel, 356. 56 Vö. GÁNÓCZY S., Bevezetés a katolikus szentségtanba (Napjaink Teológiája 3), Pannonhalma 2006. 150-152. 57 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 18-30. SCHÜTZ A., Dogmatika, II. 446-448. Vö. KOCH, G., Eucharisztia, in BEINERT, W. (szerk.), A katolikus dogmatika lexikona, Budapest 2004. 171-174. 58 Megjegyezzük, hogy Krisztus jelenlétének ötféle módjáról beszélhetünk: Jelen van Ő az Eu- charisztiában, a miseáldozatot bemutató pap személyében, kegyelmével a szentségekben, az imádkozok közösségében és jelen van igéje által, minthogy Ő maga szól hozzánk, amikor egyházban a Szentírást olvassák (SC 7), vö. DOLHAI, L., Isten igéje a liturgiában, in Praeconia 3 (2008) 142. 59 Megjegyezzük, hogy az átlényegülés tana is modell, tehát nem abban kell hinni. De olyan modell, ami ma is az egyik legalkalmasabb arra, hogy kifejezze az Eucharisztia titkát. Elvileg lehetséges tehát jobb modellt találni, vö. McCABE, H., A kenyér és a bor átváltozása a szentmisében, in Tanítvány 12 (2007/2) 12-21. 60 Vö. GÁL F., Az Egyház kegyelmi rendje, 119. 61 Vö. ELŐD I., Katolikus dogmatika, 506-513.
