Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai 47 tin egyházat az egy szín alatti áldozás gyakorlatának bevezetésére és megszilárdulására vezette. De mi a szentáldozás lényege? Az, hogy az oltáriszentséget magunkhoz vesszük, mint lelkünk táplálékát. A szentáldozás hatásai: Lényeges hatásai: a) a lélek természetfeletti táplálása; ennek lényege: a megszentelő kegyelem és a Szentlélek ajándékainak gyarapítása, továbbá azoknak a segítő kegyelmeknek az elnyerése, melyek szükségesek a természetfeletti élet megőrzésére, gyarapítására és tökéletesítésére; b) a lélek bensőséges egyesülése Krisztussal, a szeretet és a kegyelem által. Az áldozás során a lelki egyesülés alatt, az Úr teste és vére fizikailag is érintkezik a mi testünkkel és vérünkkel is. Ebből ered a szentáldozásnak két járulékos hatása: a) az érzékiség erejének csökkenése. Ez a gyakori szentáldozás (nem automatikus!) eredménye. Ezt a hatást nemcsak úgy kell elképzelnünk, hogy kegyelmeket kapunk az érzékiség kísértéseinek legyőzésére, hanem úgy is, hogy Krisztus teste a mi testünket is megszenteli. Ezért a kellő módon fogadott szentáldozás „egyrészt az ártatlanság, a szüzesség, a lelki tisztaság megőrzésére, másrészt az érzékiség kísértéseitől zaklatott, vagy annak bűneitől megsebzett lelkek meggyógyí- tására is a leghatásosabb eszköz”;46 b) másik járulékos hatása az Eucharisztia vételének a föltámadás jogcíme. Minthogy a Krisztus megdicsőült teste érintkezik a mi halálra szánt testünkkel. További járulékos hatása az áldozásnak: a) a bocsánatos bűnök törlése: megóv a halálos bűnöktől és megszabadít a bocsánatosaktól; b) a gyakori szentáldozás következménye a lelki édesség és gyönyörűség, ami abban áll, hogy „a lélek ízlését és vágyódását átalakítja: mindjobban elfordul a földiektől, melyeknek ürességét és silányságát belátja, s mindinkább nagyobb vágyódással fordul a természetfölötti, az égi, az isteni dolgok felé s ezekben talál megnyugvást, örömet, boldogságot. Épp ezért megnyugvással kész elviselni a földi élet megpróbáltatásait, keresztjeit és szenvedéseit is”.47 III. AZ EUCHARISZTIA AZ EGYSÉG SZENTSÉGE Azt már láttuk, hogy az Eucharisztia a szeretet köteléke (vinculum caritatis), de még nem tekintettük át úgy, mint az egység jelét (signum unitatis). Tudjuk, hogy az Eucharisztia szentségének központi jelentősége van,48 hogy a szentségek erre irányulnak és ebből veszik valamiképp erejüket49 Az egység pedig felveti az egyetemes és a részegyház közti kapcsolat, a látható fő problémáját is.50 Már ez a vonás sejteti, hogy Krisztus látható közösségének központi eseménye az Eucha46 Vö. MIHÁLYFI Á., Az emberek megszentelése Szentségek és szentelmények), 94. 47 Vö. MlHÁLYFI Á., Az emberek megszentelése Szentségek és szentelmények), 95. 48 Vö. RADÓ, P., Enchiridion Liturgicum, I. Romae - Friburgi Brisg. - Barcinone 1961. 511. 49 Vö. SCHÜTZ A., Az Eucharisztia helye a hitrendszerben, in SCHÜTZ A., Titkok tudománya, Budapest 1940. 131-145. 50 Vö. GARUTI, A., Ecclesiologia eucaristica e primato del vescovo di Roma, in Antonianum 81 (2006) 63-81.