Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai 39 E bevezető gondolatok után első megjegyzésünk, hogy az emberiség Isten utáni vágya beteljesedett Krisztusban, nevezetesen az Eucharisztia alapításában, melynek három, illetve négy dimenziója van, melyek egymástól elválaszthatatlanok: benne megújul Krisztus áldozata, létrejön általa az Istennel való egyesülés (lakoma) és jelenvalóvá válik Krisztus (szentségi jelenlét), valamint emlékeztet Krisztus halálára és feltámadására,19 sőt emberré levésének is megjelenítése.20 Vagy, ahogy a régi skolasztikusok fogalmazták, az eucharisztiát hármas viszonylatban lehet szemlélni: in fieri, in facto esse és in usu. Vagyis az „Eucharisztia közöttünk születik, in fieri; az Eucharisztiát magunkhoz vesszük a szentáldozásban, in usu és az Eucharisztia közöttünk lakozik, in facto esse”.21 Közelebbről ezekre a teológiai tényekre épül az Egyház idevonatkozó jogalkotása. A kultuszok és az áldozatok sokfélesége annak bizonyítéka, hogy az istenséget kereső ember nem tudott megbizonyosodni arról, hogy mely áldozat kedves az Isten előtt. Ezt a bizonyosságot hozza Krisztus áldozata. Ez az áldozat ugyanis „a mennyei embert ajánlja föl Istennek, az áldozatos lelkűiét tekintetében is teljes. Krisztus teljes tudással és akarással megy föl a Golgota oltárára. (...) Krisztus kereszthalála úgy áll a keresztény lélek előtt, mint a mi üdvösségünk forrása, mint páratlan tett, melynek világtörténeti és üdvtörténeti jelentősége mellett eltörpül minden egyéb, ami valaha történt. (...) Csakugyan olyan páratlan jelentősége van ennek az egy emberhalálnak? Mi áldás fakadhat abból a tényből, hogy ez a virágzó szép emberélet legjava virágában kegyetlen enyészetnek esett martalékul? Örül vajon Isten a halálnak, és kedve telik neki a vérben; szent, ártatlan, ifjú vérben? (...) Ez a kérdés, mely ott feszeng minden gondolkodó evangéliumolvasó ember lelke mélyén, elvezet bennünket Krisztus papságának második nagy kérdéséhez: a felülről lefelé áradó, kegyelemárasztó, szentelő tevékenységnek méltatására, melynek neve megváltás”.22 Az Ószövetség embere tudta, hogy az ártatlan igaz19 Vö. VÁRNAGY A., Liturgika, Abaliget 1993. 228. 20 Vö. RAHNER, K. - VORGRIMLER, H., Teológiai kisszótár, 196-197. Ez az emlékezet azonban úgy értendő, hogy a múlt eseményét megjelenítő, jelenvalóvá tevő rituális ünneplés. Krisztusban mintegy megmentett vagyok én is. Ha Ő akkor azt nem tette volna meg, most nem lenne szabad utam az Atyához. 21 Vö. MIHÁLYFI Á., Az eucharisztikus kultusz fejlődése, 23. 22 Vö. SCHÜTZ a., Krisztus, Budapest 1944. 185-186. Ugyancsak ebben a munkájában válaszol Schütz Antal arra a kérdésre is, hogy miért ezt a módját választotta az isten a megváltáshoz (269-299. oldalak). Találóan hozza Szent Tamás érvelését Bányai János: Jóllehet Isten más utat és módot is találhatott volna a megváltásra, mégis, Krisztus szenvedése volt erre a legalkalmasabb. A mi nyomorunk gyógyítására nem volt más alkalmasabb mód, mint Krisztus szenvedése által (való megváltás)? A feltett kérdésre azt válaszolja Tamás, hogy „annál megfelelőbb egy mód a cél elérésére, amennyivel általa több minden mozdítja elő a cél elérését. Azáltal pedig, hogy az embert Krisztus szenvedése szabadította meg, sok minden játszott közre az emberi üdvösség elérésére a bűntől való szabadításon kívül. Először: tudniillik ezáltal az ember megismeri, hogy mennyire szereti Isten az embert és ez felhívja őt Isten szeretetére: amelyben az emberi üdvösség tökéletessége van. Ezért az Apostol azt mondja - Róm 5,8-9: Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Másodszor: mert ezáltal adott példát nekünk az engedelmességre, alázatra, állhatatosságra, igazságosságra és a Krisztus szenvedésében megmutatkozó többi erényre: amelyek szükségesek az emberi üdvösségre. Ezért mondja lPét 2,21: Krisztus is értünk szenvedett példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait. Harmadszor: mert Krisztus szenvedésével nemcsak megszabadította az embert
